Napló

balazsge on október 2nd, 2020

Esszéinek témája az emberi és nemzeti sorsunk körül “folyondározik”. Kós Károlytól vagy A rög alatt elfeledett drámai szociográfiáját író Balázs Ferenc tiszteletestől Somogyi Győzőig, Fülep Lajostól akár Lezsák Sándorig sorolhatnánk találomra…, akik nemcsak afféle gyarmati telepként… tekintettek kiszemelt tuszkulánumukra… (56) kultúránk… két jellegadó vonása: kereszténység és népi-nemzeti hovatartozás (119) a históra végzetes spirálisában (Németh László) […]

Olvassa tovább: Gyurácz Ferenc: időnk kitelik, sorsunk be

balazsge on szeptember 30th, 2020

Nagyszínpad, három részre osztott nagy pannó, vagy méginkább körkép. Középütt az emberi történet (Wass Albert: Tizenhárom almafa), balról Apponyiék Párizsban, jobbról a 100 év háborúit megjelenítő jelenetek. 100 év Trianon: igazságtalanság, szomorúság, harc, háború, fájdalom és (Wass Albert szövegében) irónia. A 20 almafát keresztbevágó határ. Aki megszokta Vidnyánszky Attila rendezéseit, ráismer: multitasking, “minden egyben”, kulcsszavak […]

Olvassa tovább: 13AF: Wass, Apponyi

balazsge on szeptember 24th, 2020

A magyar (nyelv)eredetkutatás sokakat hajszolt őrületbe, sírba; még többeket pedig a pálya szélére. A finnugor nyelvelmélet egyirányú utcába terelte a kutatást, gondolkodást; dogma lett. A nyelvcsaládfa a nyelvet és a népet azonosítja, ezért csakis fiktív őstörténethez vezethet. A nyelvcsaládfa-kutató nem vesz tudomást arról, hogy a nyelcsaládfák összenőhetnek. Számára a nyelvcsere nem értelmezhető. Pedig mindennapi tapasztalatunk […]

Olvassa tovább: A kulcs: a nyelvcsere

balazsge on szeptember 21st, 2020

Budapesti emlékezethelyek séta Sugár Péter építész, a műszaki egyetem tanára vezetésével. Dohány utca: holokauszt-emlékmű az kerítésbe olvadva, jelekkel és kukucskáló-lyukakkal – a bölcsészkar láthatatlan “ellenemlékműve” a háborúban meghalt (meggyilkolt) egykori tanárainak nevével (egy rézcsík a fúgák között) – a reformáció és az arra való reflektálás a Kálvin téri térköveken – végül pedig a Március 15. […]

Olvassa tovább: Bolyaisok emléksétája

balazsge on szeptember 20th, 2020

Jó ismerősöm volt, kedélyes, nyitott, beszédes, adomázgató kolléga, talán egy kicsit a barátom is. Hangját, harsány nevetését most is hallom. Végigjárta a magyar médiát: vidéki újságíróból vezető sajtós lett. Tisztességes, nyitott, a magyarságot szolgáló ember volt, ismert mindenkit, soha nem uszított, nem emlékszem, hogy bárkiről gonosz módon vélekedett volna. Leginkább konzervatív embernek tartotta magát, nagyon […]

Olvassa tovább: Így nyírtok ti

balazsge on szeptember 19th, 2020

Újságkedvelő emberek számára kitüntetett hely volt a Blaha-aluljáró újságos standja. Az éjszakába hajlóan dolgozók, valamint az alvásproblémás értelmiségiek este 10 vagy 11 után itt várták a másnapi, friss lapot, amelyet a közeli nyomdából először ide vittek. Az újságok megérkezésekor a környékbeli presszókból és klubokból előkerültek az írók, újságírók, hogy kinyomtatott formában is kézbevegyék írásukat. Különösen […]

Olvassa tovább: Blaha, újságos

balazsge on szeptember 18th, 2020

…a művészet mélyen van kódolva az emberben, pontosan olyan mélyen és ráadásul együtt, szövetségben, mint a nyelv. A művészet és nyelv útja, fejlődése, átalakulása, torzulása hasonló tényezőkkel függ össze. Ráadásul alapvető kapcsolat, szerves egység látszik kirajzolódni a zenei, a tárgyi (kézműves), a vizuális és a verbális „anyanyelv” között, melynek további elemzése igen üdvös lenne. Mivel […]

Olvassa tovább: Művészet és nyelv

balazsge on szeptember 17th, 2020

Ma fölhívott tudományunk egyik legnagyobb (és általam is tisztelt) alakja. Gézukám, én nem félek ettől a vírustól, de azért rettenetes. Sajnálom a fiatalokat. Nekünk már minden megvolt, beutaztuk a világot, ezek meg nem utazhatnak. Apám mondta, ma már igazat adok neki: de jó, hogy ezt neki neki már nem kell megélnie. Nem lehet utazni, és […]

Olvassa tovább: De jó

balazsge on szeptember 16th, 2020

A világ megismeréséről szóló kérdést Russell így fogalmazta meg: „Hogyan lehet, hogy az emberek, akiknek kapcsolata a világgal rövid, személyes és korlátozott, képesek annyit tudni, amennyit tudnak?” Az idealizmus válasza: „Annyit tudunk, amennyi már korábban adott volt számunkra”. Az ember, az emberiség nagy kérdése: mit hozunk magunkkal? S még inkább, mindannyiunkban megfogalmazódik a kérdés: mit […]

Olvassa tovább: Velünkszületettség

balazsge on szeptember 14th, 2020

Miért tetoválnak az emberek? Azért, mert így szebbnek, védettebbnek gondolják magukat. És közölni is akarnak vele valamit. A tetoválás mint a személyi művészet, testművészet egyik szokása ősi, egyetemes jelenség, amely a természetes testet kulturális testté alakítja. Szinte minden korban és minden népnél megfigyelhető. Elterjedése és gyakorlata hullámzást mutat. A világos bőrű népeknél a pont- és […]

Olvassa tovább: Testeden a jel