Napló
Farkas Árpád költészetét A befalazott szószék című kötetét (1985) olvasva szerettem meg. Akkor más üzenete volt a címadó versnek, s lám ma is érvényes: “Hej, te békétlen, / mit érne, ha mi itt / kongatni kezdenénk / közömbös Európa / közömbös harangjait?” (127) Szerelmes verseire most figyeltem föl: “A szerelem bennem hánykolódik…” írja a Csikorgó […]
Aludj, aludj, Istennek báránya, / Szerelemből jöttél a világra. (Mária altatója) Üdvözlégy kis Jézuska (…) Ó ha Magyarországba / Jöttél volna világra… (Ó, ha Magyarországba) Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni, / Újulása víg örömet most kezd hirdetni. (Új esztendő) Három királyok napján, / Országunknak istápját / Köszöntsük énekkel, / Örvendező versekkel. (Szép jel) Elképzelt […]
Nekem is rejtély. Egy elefántos fadobozban kis betlehem: jászol a Kisjézussal, Mária, József és három kis (nehezen azonosítható) állat. Egy teljesen buddhista országban. 2010-ben vásároltam Mianmarban (Burmában) az Inle-tónál. Itt hozzászólhat!
Szepes Erika könyvét olvasom. A szerző verstani, verselemző munkáit kedvelem – ez a kötet pedig egy harcos kiállás a költészet autonómiája mellett: Weöres, Szilágyi Domokos, Orbán Ottó, Marsall László, Körmendi Lajos, Turczi István, Utassy József és Petri György példájával. De miért “mocskos”? Orbán Ottó szarkasztikus verse (Vojtina recepcióesztétikája) adja meg a választ: az énköltészet kiment […]
Thass-Thienemann Tivadar (TTT) Gombocz Zoltán, Korniss Gyula, Hóman Bálint, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó barátja, aki a II. világháború után Amerikába emigrált, és most végre magyarul is olvasható. Vallotta: A magyarság pszichológiai adottság. Anyanyelvvel összefüggő kulturális valami. Nem biológiai. (23), TTT: ha Budapestnek katolikus, Debrecennek református teológiai fakultása van, akkor legyen a pécsi egyetemnek: lutheránus. (Nem […]
30 éve a tévére tapadva izgultunk érte és családjáért; és szurkoltunk a romániai forradalomnak, magyaroknak, románoknak. 1992 novemberében, egy erdélyi néprajzi gyűjtőúton személyesen találkoztam vele először, palástban tartott egy templomba. De nem szólítottam meg, csak köszöntem. 2011-ben egy erdélyi látogatáskor viszont ő fedezett fel a küldöttségben: megszólított, mert ismerte és kedvelte tevékenységemet. 2015-től tanítok az […]
Törődj a mások dolgával! De az efféle szóviccek elszálltak, a történet nehezen áll össze (egy szigeten vagyunk?), az ellenségek gyerekei szerelembe esnek, megbocsájtás. Mivel a szöveget alig érteni, alig hámozható ki még a cselekmény is, a mélyebb tartalom feltáratlan marad. Az első felvonás annyira lassú, hogy már-már elszenderedünk, a második gyorsul, a házassági buli a […]
Ha nem tolakodás, hadd köszöntselek egy frissebb versemmel, szívből, Tamás Elhullajtanak fák egy évszakot, de a fűszálak föderációja hű a Császárhoz – ki nincs, hogy legyen. Vörösbegy arcán látni a tudást: filia fia bárki, aki bárki. Ha gyógyfőzetünk túlforr, legföljebb majd teát lélegzünk november helyett. Itt hozzászólhat!
A Tännhauser után a Bohémélet lett a legkedvesebb operám. Ma este is. A Nádasdy Kálmán-féle rendezésben a második felvonás havazás és a mézeskalács-házikók látványára felmordul a közönség. Nyilván sokan giccsnek tartják, sőt talán a történetet is. Pedig nagyon sok rétege van. Puccini néhány szépen kidolgozott jelenetből épít fel egy tragikus szerelmi történetet, fontos részletekre éppenhogycsak […]
A “napfényes filológia” (Szépe György kifejezése), azaz szemiotika kurzusomon a láthatatlan és látható világunk jelenségeinek észrevételére és elemzésére tanítom hallgatóimat, s kérem őket, hogy hozzanak példákat környezetükből. Így tehát mindig jut nekem is felfedezni való. Különösen, ha hallgatóimat sikerül “beindítani” és hozzák a témákat: pl. antropomorf gombfák (Dobra), néven nevezett házak (Csanálos), “padrajzok”, tetoválások (“ribancrendszám”), […]
