Napló

balazsge on november 27th, 2018

A babaarc szimmetrikus. Ezért nehéz megjegyezni. A kismamablogokon rendszeres téma, mit csináljak, hogy a baba feje, arca ne ferdüljön el. A gyermeki szimmetria folyamatosan vált át aszimmetriába. Az emberi test aszimmetriáját mutatja a jobbkezesség, a szem, a kéz, a láb aszimmetriája (egyik lábunk erősebb, nagyobbakat is lépünk vele), a mellek, herék aszimmetriája. Mesterséges aszimmetriák is […]

Olvassa tovább: Az ember aszimmetriája

balazsge on november 26th, 2018

Másodszor is megnéztem a Nemzeti Woyzeckjét. A koncepció tetszik. Egy régi, alig érdekes történetet aktualizál a rendező: Woyzeck megöli a feleségét, ki a felelős, a társadalom vagy az egyén? Mai környezet: valahol (Dél-Amerikát mondanak, de bárhol) egy lakóház, benne W. a feleségével és a kisgyermekével, alul a diszkó, és a barátok, az orvos. W. folyton […]

Olvassa tovább: Woyzeck – másodszor

balazsge on november 25th, 2018

A természetben (növény- és állatvilágban) általános érvényű alapelvek és törvények uralkodnak, amelyek közül sok korábban a szemiotika, ma az új szemiotika, a hálózattudomány felismerése alapján a társadalomra, a kultúrára és a nyelvre is átvihető. Ilyen általános érvényű alapelv a „természet geometriájából” fakadó szimmetria. Görög szó: szün- ’együtt’ + metron ’mérték’: a dolgok közös mértéke; ’együtt-mérhetőség”; […]

Olvassa tovább: Szimmetriák

balazsge on november 24th, 2018

Meghívott előadónkat régebbről ismerem, járja a világot, sok helyen szerepel, nemrég az Akadémián nem fértek be az előadására. Felkértük konferenciánk nyitó előadásának megtartására. 45 perccel korábban érkezett, feltelepítette a számítógépre az előadását, majd szerényen, oldalt ült. Nem telefonált, nem babrált a papírjaival. Csak ült, szemlélődött. Házigazdaként üdvözöltem. Kávét nem kért. Vittem neki néhány kiadványt, megköszönte. […]

Olvassa tovább: A 45 az 45

balazsge on november 20th, 2018

Bródy Jánost hallgatom a rádióban. Eszembe jut egy történet, amit nem írtam meg. Több mint tíz éve történt. Egy dunai hajón, nagy fogadáson bemutattak neki. Élő legenda, jól esett, megszorítottuk egymás kezét, de egy udvariassági körön nem mentünk túl. (Én soha nem nyomulok.) Ő nyilván nem tudta és nem tudja ki vagyok, én azonban őrzöm […]

Olvassa tovább: Szörényi-Bródy

balazsge on november 18th, 2018

Személyes sorok a magyar nyelv és a magam állásáról (44-47), Magyarnak és modernnek lenni (Minya Károly interjúja Balázs Gézával, 48–54), Minya Károly: Nyelv és álom. Balázs Géza: Álom nyelve (ismertetés, 63–64). Magyar Napló, 2018. november (XXX. évf.) Itt hozzászólhat!

Olvassa tovább: Magyar Napló

balazsge on november 17th, 2018

Márton-napi lúdvacsora a Zilában, Kőbányán, összejön a nagy csapat: 20-30 éve, sőt annál régebbről barátok, és egy nagyon fiatal, huszonéves korosztály, melynek éppen átadjuk a stafétát. A két csapat között foglalok helyet. Szinte mindenkiről tudunk, úgy is, hogy nem kérdezzük: állást váltott (vagy az állás ment ki alóla), kinevezték (vagy inkább félretették), megházasodott (vagy elvált). […]

Olvassa tovább: Márton-napi lúdvacsora

balazsge on november 15th, 2018

Az egykori sörözések hangulata. Szombat este van, Győrben. Helyi lányok, tanítványaim kalauzolnak bennünket: egyetemistákat, s engem, aki régen voltam egyetemista, illetve aki mindvégig az vagyok. Ez itt egy kedves kocsma, kicsit lezüllött, de jó a hangulat, sajnos nincs hely. Nem baj, menjünk tovább, a vasútállomás felé. Ez a fiatalok kocsmája, itt még 18 év alattiaknak […]

Olvassa tovább: Győr, sör, kör

balazsge on november 14th, 2018

Tömöríteni, újraértelmezni az Odüsszeiát. A művészet régi gesztusa, újra-újra elővenni, leporolni, átírni, áthangolni. A Katona József Színház szereti ezt tenni. Az Odüsszeiát valószínűleg ma már alig olvassák. Pedig Devecseri Gábor fordításában zene… Egy szinte kellékek nélküli színpadra megálmodni: gondolnám, lehetetlenség, de mégis sikerült. A tenger hullámait idéző csillámló felületek között bukkannak fel az ismert epizódok, […]

Olvassa tovább: Ithaka

balazsge on november 11th, 2018

Oktatói pályám egyik tapasztalata: csökken az irónia iránti érzék. Hogy mi az irónia? Egyfajta színlelés, álcázás. Egy álláspont bemutatása úgy, hogy azt a beszélő az adott állításon keresztül megkérdőjelezi, megsemmisíti. Az irónia nagyon emberi jelenség, s talán a túlélés, megmaradás egyik eszköze. Valójában: nézőpontváltás. A dolgok más, például külső szemszögből való nézése. Egyfajta intellektuális játék, […]

Olvassa tovább: Kihal az irónia, és akkor mi is