Napló
Ahogy ez a fény-IC jön és megy, úgy mennek az évek is. Világosan és sötéten, de ragyogással. Mert az Élet csodálatos ajándék. Majdnem mozdonyvezető lettem. Már jelentkeztem is, amikor fölvettek a bölcsészkarra. Akkoriban nem besétáltunk, hanem versenyeztünk a helyekért. Hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, de a vasutat soha nem feledtem: most is vártam […]
Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak… Nézem ezt a szép világot. Mennyi bűbáj, mily talányok! Mind, amit körültem látok. Nap alattam, nap fölöttem, Aranyos, tüzes felhőben, Lenn a fénylő víztükörben. Itt az ég a földet éri. Tán szerelme csókját kéri… Minden oly csodás, […]
Páskándi Árpád-házi triptichonra (trilógiája) valahogy nem kell a mai színházaknak. Elolvastam a László szent királyt (1992), részben “lászlós” vonatkozásaim és persze a nagy tiszteletem kapcsán. A Salamonnal való trónharcon alapuló, sokszálú, sokszereplős, az ismertebb legendákat is magában foglaló dráma. Kívácsni voltam, hogy tudja egy mai író a 11. századi atmoszférát megteremteni: szerintem sikeresen. Trónviszály, folyamatos […]
Nemrég írtam a “karácsony” eltörléséről. Állítólag visszavonták. A most kapott karácsonyi üdvözletek között viszont ilyeneket kaptam: „Season’s Greeting”, “Áldott ünnepi időszakot kívánok!” Volt már ilyen a történelmünkben. Megírtam. Az eredeti írás: helyorseg.ma, az újabb példák: gondola.hu, preshaz.eu. Itt hozzászólhat!
Kedves Gyula tanár úr, nem hagyhatsz így itt minket. Családodat, egyetemedet, tanítványaidat Egerben, Patakon, Besztercebányán, az egyesületedet, az egri szemiotikát és nyelvművelést… Hiszen 2002-ben te mondtad, hogy teremtsünk iskolát. Lett is egri szemiotika. A te kommunikáció tanszékedre alapozva. Mondtad is: Géza, így kell közösséget teremteni. Azután évekig tanítottam én is nálad: együtt ebédeltünk, kávéztunk, s […]
Szegénység – bohémság – érzékenység – féltékenység – betegség – örök szerelem. (Nádasdy Kálmán 1937-es rendezése, Erkel Színház, 2021. dec. 19.) Itt hozzászólhat!
A nyíregyházi Szindbád Színháztörténeti Múzeumban: csodálatosan felújított épület, jó koncepció, a felirat: “Fenntartható turizmusfejlesztés…”; nos a vetítés nehezen indult, a greenbox-öltöztető tükör nem működött, és kicsit problémás volt a VR-szemüveggel belépni a színpadra. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy a túlfejlesztett technika csapdájába esünk, a kevesebb több lenne. De azért örülök, hogy Nyíregyháza ilyen helyszínekkel büszkélkedhet. […]
Az iskolában még mindenki várt valamire, azután csak a raktár, az üvegfigurák, az aggódó anya. Talán még Jim, a látogató, akit ismerkedési célzattal hívnak: bár ő is a raktárban dolgozik, de esténként rádiótechnikát tanul és retorikát… A jövő: a távközlés! Fel is rázza egy pillanatra “kisebbségi komplexusából” Laurát, hogy azután visszaejtse talán még mélyebbre bejelentésével: […]
Szilágyi Mária keramikus pályája a második világháború előtt ígéretesen indult, majd megrekedt, s részben a véletleneknek, részben a Vas megyei celldömölki megrendelőknek köszönhetően élete utolsó évtizedében ismét kivirágzott. Művészete, neve háromszorosan is ki volt téve a felejtésnek: először azért, mert életében alapvetően visszhangtalan maradt, másodszor azért, mert alkotásainak egy része tönkrement, megsemmisült, és csak katalógusok, […]
Féljük és szeretjük az állatokat. Mint az embereket. De egyes állatok különösen közel állhatnak hozzánk, függetlenül attól, hogy vad- vagy háziállatok. Sőt a háziállatok között is vannak olyanok, amelyek (akik) a parasztemberhez közel állnak (tyúk, disznó), míg ahhoz, azok számára, akik nem érintkeznek velük, teljesen érzelemmentesek. De – mondjuk – egy nyúl mindenki számára kedves, […]
