TETTEN ÉRT SZAVAK
„Anya hív” írja ki a telefon képernyője. Elsőre furcsa, mert egy idős ember telefonján látom. Azután rájövök, a felesége hívja. A feleség = anya. „A mama vár” nekem mindmáig nem egyértelmű. Nekem a mama az édesanya. De másoknál: a nagymama. Esetleg az anyós. Sőt: a feleség is lehet. Az élet megkapó jelenségét mutatják az anya […]
Balatonudvari temetőjében különleges, egyedülálló szív alakú sírkövek találhatók. A temető az ország négy védett temetőinek egyike. Homály fedi pontos eredetüket. Ezért a legendákhoz fordulunk. „Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de […]
Olvassa tovább: Boldogul kimúlt – szív alakú sírköveken (15.)
1956 egyértelműen kultikus verse a Piros a vér a pesti utcán – szerzője: Tamási Lajos. A címe és egy sora azonban mintha költői hibát, nyelvi logikátlanságot mutatna. A címbe emelt, kétszer is szereplő sor: Piros a vér… – evidencia. Állítmányként, új információként meglehetősen furcsa. Magyarul így hangozhatna: Folyik a vér a pesti utcán vagy egyszerűen: […]
Ezt írja egy elemző: A nagyvárosok alapvetően liberálisok. Az én nyelvérzékem szerint: liberálisak lenne a helyes. Liberálisok ~ liberálisak. Mindkét kötőhangzós változat létezik, de felcserélhetők-e? Felcserélhető-e például: hatalmasok ~ hatalmasak, iskolások ~ iskolásak, játékosok ~ játékosak, kopaszok ~ kopaszak; illetve: redőnyösök ~ redőnyösek, vörösök ~ vörösek. Szerintem, nem! Az első helyen szereplő, tehát o és […]
Évek óta vissza-visszatér a neten, különösen okoskodó oldalakon (gyakori kérdések), babaoldalakon, jópofa oldalakon, de még mérvadónak gondolt helyeken is az „áll, mint Katiban a gyerek” című szóláshasonlatunk eredete (így, nagy K-val). A szóláshasonlat jelentése egyébként: biztosan, szilárdan áll valami. Az „okos”, internetes forrásból származó magyarázat szerint: a járni tanuló gyerek számára készített alkalmatosság neve volt […]
Hogy él a magyar humor, a pesti vicc (mint tudjuk, Pest Prága és Bécs mellett Európa viccfővárosa), bizonyítja egy új tematika: a marketingvicc. Ízelítő. Marketingesek : karbantartók. A marketingesek focimeccset játszanak a karbantartók ellen, és kikapnak. Ám a faliújságot ők szerkesztik, így ott ez a hír jelenik meg: “Míg a céges focibajnokságon a karbantartók csapatának […]
Ha hosszabb külföldi út után hazajövök, mindig felkapom a fejem, ha valahol magyarul szólalnak meg. Mint az imént a közszolgálati rádióban: – Ha nem nyilatkoznak, nem tudnak a számlájukon tranzaktálni… (nyilatkozó szakértő, de azután átveszi a műsorvezető is) – Az átoltottság miatt jobb az egészségügyi helyzet Magyarországon… (nyilatkozó szakértő) – Minden előadás audiónarrált? (kérdezi a […]
Minden nyelvben kezdetben volt az általános tegeződés. A tegeződés egyenes, közvetlen. Ahogy hierarchizálódott a társadalom, létrejöttek a társadalmi tagolódást mutató, nemtegező formák. De a tegeződés ma is visszaüt kritikus helyzetekben, ösztönös nyelvhasználatban. Az archaikus és a leértékelő tegezésről lesz szó. A kisgyermek, amikor megtanul beszélni, tegeződik. A nagyon öreg ember, amikor már nehezen beszél, tegeződik. […]
A frazéma átvitt értelmű, képes kifejezés. Ha azt mondom, egy cipőben járunk, nem gondolunk arra, hogy egy cipőbe szuszakoljuk be a lábunkat. És nem gondolunk feltétlen közös evezésre, ha azt mondjuk: egy hajóban evezünk. Ha valóban egy hajóban evezünk, és azt mondjuk: egy hajóban evezünk, akkor némi mosolyt fakasztunk, mert az átvitt értelmű frazémát konkrétan […]
Régen, amikor még ló húzta a kerékpárt, és a Savaria expressz a Déli pályaudvarra járt, megkérdezte tőlem egy tréfás ittasellátós (utasellátós, mert az is volt ám), hová utazom. Pestre, mondtam. Ez a vonat nem megy Pestre, válaszolta komolyan. Hogyhogy nem megy Pestre, lepődtem meg. Nem megy Pestre, mert a Déli pályaudvar Budán van. A helynevek […]
