Napló
“Te most könnyezel. Bánat borult a boldogságra. / Fáj egy kicsit a szíved? Látod, ez a szerelem ára. / Fátyolos a szemed, pára futja el. Könnybelábad, látom én. / Valami kellemetlen eset percek óta lever. / Szólj nekem, ha bánat ér. / Beszélj! Beszélj! Beszélj! Beszélj! / Beszélj! Beszélj! Beszélj! // Szemeden bánat könnye pereg, […]
A szerző: Ligeti Vilma. Keresem a neten, hogy ki volt. Csak nagyon puszta információkat találok róla. Annyi bizonyos, hogy az 1960-as évek elején három-négy évet töltött Indiában, s erről két könyvet írt (Siva árnyékában, és A Gangesz partján). Rendkívül pontos. Értő. Rokonszenves. Én 50 évvel később jártam végig Indiát, jórészt ugyanazt az utat, megdöbbentő, hogy […]
Perverz, beteg világ, amikor az ima, az imádkozás a terrorizmus jelképévé válik. Van ennél lejjebb? “Imádkozni kezdett egy muszlim utas a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, mire hátizsákját átvizsgálták, a többi utast pedig kiterelték…” Nem keresek felelősöket, mert akkor nagyon messze kellene kezdeni, valahol az ókorban, a Közel-Keleten. Csak a jelenség: egy imádkozó ember terrorfenyegetettséget jelez. […]
Szabó Zoltán földrajz, biológia, lélektan, történelem, nyelv és persze főleg az irodalom egymásra hatását vizsgálja a „szerelmes földrajzban”, mely kifejezés szinte műfajjá vált. A munka 1942-ben íródott, enyhén árnyalja a többszörös trianoni sokk: “A nemzet funkciói közül a legtöbb képtelen volt arra, hogy a természetadta keretet kitöltse. A nyelv sem tudta kitölteni, a fajta sem, […]
Jön a beszédkényszeres, a káromkodós, a felkiabálós, az ablaknyitogatós és az ablakcsukogatós (ők egymás után), a helyezkedős-átülős, a lökdösős, a rugdosós, olykor a késes is (a késsel fenyegetős), a bűzlő, a büdösszájús, a hónaljszagús, a zsidózós, a cigányozós, a politikázós, a szájkosár nélkül kutyát sétálgatós, a seg(g)wayes, a rolleros, az agyontetovált totemoszlopos, a mellkidobós, a […]
Nem tudom, van-e még egy olyan város, ahol ennyire jól szervezett a lomtalanítás (mint Budapesten). Nyugatra talán igen, keletre biztos nem. Minden évben jön az értesítés, hogy mely nap este lehet kipakolni, éjjel azután bekapcsolódik a második gazdaság, másnap pedig megjelennek a szemetesautók és a munkások. Ma láttam, hogy mennyire frissen, serényen és pontosan dolgoznak, […]
Tiffany! hangzik sokszor most a kiabálás az utcán, lomtalanítás van. A lomtalanítás iparággá nőtt. Vita, hogy ki ért oda hamarabb, hogy kié a lom. Azután kezdődik a kutatás. Fém van? A fát oda tessék tenni. Jönnek az autók: kis furgonok, és drága terepjárók, szemléznek. Fékeznek, pakolnak, továbbmennek. A sarkokon kiszolgált székeken ülnek a vigyázók. Sétálunk, […]
Átlépett a korláton Henrik – Tudni akart – Egy időtől fogva Sárika igen röviden bánt vele – a férfiú a Sárika rokona volt, valami unokabátyja, vagy ilyesféle valami, ami mostanában vált ki a homályból – a férfiú óvatosan lehajolt egészen a Sárika szájacskájáig – Mit is látott? Mit? Meg se csókolták egymást. Nem, csak akarták. […]
Azt hiszem, a Kodály-módszer engem elkerült. A szolmizálást nevetségesnek tartottuk. Az ének-zene órák olykor zenehallgatással, olykor rendetlenkedéssel teltek el. De azért fel-felrémlenek bennem magyar népdalok, ezeket mégiscsak ott tanultam meg. Középiskolás táborokban a reggel mozgalmi dalokkal (polbeat) indult. Szerettünk énekelni. Amikor én kezdtem táborokat szervezni, szorgalmaztam, hogy minden nap énekeljünk. De azután leszavaztak. – Néhány […]
Általános iskolai magyartanárnőm rendkívül kifinomult, érzékeny asszony volt. Jól fogalmaztam, verseket írtam, szavaltam, engem nagyon értékelt. Talán nyolcadikban egy tanulmányi kísérlettel bízták meg, ennek kapcsán belvárosi lakásába meghívott egy válogatott diáktársaságot. Én is ott voltam. Szó volt a kísérleti tantárgyról, de nekem annyi maradt meg, hogy közben szendvicsekkel kínált bennünket, s felhívta a figyelmet a […]
