Napló
Itt hozzászólhat!
Olvassa tovább: Karanténtrilógiám szerkezete (kinagyítható!)
A 13 éves, jó erőben lévő Pakál macskát megoperálták. A fülén keletkezett egy daganat, a helyi állatorvosok fél évig jó pénzért homeopátiásan kezelték, hasztalan, majd az egyetemre került a cica, ahol demonstratíve, egyetemi hallgatók előtt megoperálták (jó pénzért). Gondoltam is, ha legközelebb az egyetemen nyelvi tanácsot kérnek tőlem, rögtön küldöm őket a gazdasági osztályra. Most […]
Kettős oralitás: ugyanaz a szerv (száj) kell az evéshez és a beszédhez; az első szóban (mama) is benne van mindkettő; a falánkság végső következménye bőbeszédűség. Ízlelés, szaglás: ősi, primitív érzékünk, agyunk legősibb zónája, állati létünk visszaidézése. Minden vallás problémája a bűn. A bűnök oka: helytelen szeretet SALIGIA: superbia, avaritia, luxuria, ira, gula, invidia et acedia: kevélység, […]
Talán Bereményi Géza fogalmazta meg a legpontosabban: kiáll és énekel, dal, ősműfaj. Lelket ad a szavaknak. Nagyobb nyomaték a szónak, ha éneklik. Született énekes, dalnok. Akit (ezt már én mondom) a végtelen egyszerűség, sallangmentesség jellemez. Nem virtuóz, és mégis a legtöbbet tudja: fölemel. Bor és cigaretta. Ahogy én is megismertem 77-ben Szigligeten. Véletlen lenne, hogy […]
70. születésnapja előtt ezt írtam itt, a naplómban: http://www.balazsgeza.hu/?p=2719 Nem is volt rég. 1976-ot írtunk. Szigligeten nyaraltunk, kamaszok, immár szülői felügyelet nélkül, egyedül. Egész nap a strand, sokszor csak belógtunk, meg kirándulások, nagy dumák. Amikor szóltak, hogy este az iskolaépületben, ahol éppen egy építőtábor működik, jön egy gitáros, Cseh Tamás. Nem tudtuk, ki az, de elmentünk. […]
Alig egy éve, hogy egymás után tartottunk plenáris előadást a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben. Megfogott végtelen szerénysége, empátiája, mély embersége, magyarsága. Örömmel fogadta a Jelentés a magyar nyelvről című kötetünket. Duray Miklós, a felvidéki, de mondhatni, az összmagyar közösség lelkiismerete. Volt és marad. Mert ott lesz örökké a magyarság kollektív emlékezetében. Itt hozzászólhat!
Ma kaptam meg, köszönöm. Itt hozzászólhat!
A művészet, tudomány és nyelv egyidős az emberiséggel. Mindhárom terület keletkezésére nézve egy tőről fakad, az absztrakció lehetőségéből. Mindhárom párhuzamosan fejlődött, folyamatosan segítette, gazdagította egymást; professzionálissá vált; jelentős gazdasági, társadalmi erőforrásokat birtokolnak; majd, a 19. századot követően mindháromban egyszerre bukkant föl a szkepszis, az öntörvényűség, a társadalom szolgálata helyett annak kihasználása. A művészet elszakadt az […]
A jóra való restség főbűn is, mivelhogy: a léhaság minden bűn anyja. Összekapcsolódik a szomorúsággal. A restség (acedeia): nemtörődömség, közöny, hanyagság, henyeség, restség, lustaság, közöny, búskomorság, csüggedés, rosszkedv (a bűnösség nulla foka), melankólia, apátia, depresszió. Másként: lanyhaság: alkalmatlankodás, semmittevés, nyugtalanság, az ész elkalandozása, az ész és a test elkalandozása, bőbeszédűség, kíváncsiság > pesszimizmus Szomorúság (tristitia): […]
A magyar zenei prozódiatan kidolgozatlan, különutasak a verstani és zenei vizsgálatok. A közlés négy dimenziója: köznapi beszéd – szónoki deklamáció – énekbeszéd (Sprechgesang) – ének. Affektivitás: minden műalkotás létrejöttének forrása és szubsztanciája. (95) Kezdetben volt az recitálás, énekvers. Sírás – panaszdallam. Enyhén ringató mozgás, simogatás – gyengéd dallam. A variálás zenei esetei: diminuálás (aprózás) és […]
Olvassa tovább: Szabó Csaba: Adalékok a népzene prozódiájához
