Napló

balazsge on december 13th, 2018

Száraz Miklós György mondja: Három fontos könyvet kell megírni, és kész. Nem többet. Arcátlanságnak tartom, ha az emberek teleírják a könyvespolcot. Szepesi Attila csak somolygott erre: Szép gondolat, kár, hogy sosem tudjuk, melyik az a három mű, amelyet igazán meg kell írni. Jó lenne tudni, akkor nem kellene kínlódni a többivel. (MI, 2018. aug. 18.) […]

Olvassa tovább: Három mű

DG

balazsge on december 10th, 2018

Hogy miért jutott eszembe egykori osztály- és padtársam, a kis DG, akit nyolcéves korában halálra gázolt egy autó? Egyidős volt velem. Ugyanazt élte volna végig, amit mind. A Kerepesi úton, a gyalogátjárónál ütötte el az autó, még néhány napig élt. Óra közben kihívták osztályfőnökünket, az érzelemmentes arcú CsE-nét, aki könnyes szemekkel jött vissza: Kis barátotok, […]

Olvassa tovább: DG

balazsge on december 9th, 2018

Ez a régi Zalatnay-szám (zene Frenreisz Károly, szöveg Adamis Anna) jár a fejemben: “Késő már, késő már, a vágy dala nem vigasztal, Tudod jól, közöttünk meghalt már az a dal, ó az a dal a napok viharában.” Kerestem a szöveget a neten, s meglepetéssel látom, hogy mennyi “késő már” dal van. Németh József dalában (szöveg: […]

Olvassa tovább: Késő már

balazsge on december 8th, 2018

Bizonyos vágyak, célok adott életkorhoz vannak kötve. Az ember szívesen tenné később is. De tudni kell: már késő. Az élet korlátait vagy átlépjük, vagy nem. Az összeset biztos nem. Ilyenkor tudomásul kell venni: már késő. Bizonyos tettekhez adott életkor kell. Ha nem akkor következnek: már késő. Pozíció és szerelem is azt üzeni egyszer: már késő. […]

Olvassa tovább: Már késő

balazsge on december 7th, 2018

Amikor a DUE-ban minden év decemberében, karácsony előtt átadjuk a Kaczián Gábor-díjat, elsőként Kaczián Gáborra emlékezünk. Még most is itt lehetne közöttünk. Emlékeimben ott él a jelenet, egy 1987-ben az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Kazinczy utcai épületében, egy fáradt délután, amikor másodállásban szókészlettant tanítok, középen, hölgykoszorúban ül egy rokonszenves fiatalember, Kaczián Gábor. Azután néhány évvel […]

Olvassa tovább: Kaczián Gábor-díj

balazsge on december 6th, 2018

Vallanom kell. Szent Miklóst én kiáltottam ki a pálinkafőzők védőszentjévé. Bevilaqua Borsody Bélánál olvastam róla, hogy van kapcsolata a pálinkafőzőkkel is, mivelhogy felfedett egy aljas gyermekgyilkosságot – egy anya cefrés kádba fojtotta csecsemőjét. Ezek után pálinkakönyveimben kineveztem a pálinkafőzők védőszentjének. Ki is tették a legtöbb főzdében a fényképét, zászlóra tűzték, s azalatt vonulnak a pálinka […]

Olvassa tovább: Szent Miklós

balazsge on december 4th, 2018

Múlt héten egyik órámon az internetfilozófia a téma. Hallgatói óra, vagyis beszámoló egy ajánlott olvasmányról (Ropolyi Lászlótól). Közben megkérdezem: mi a filozófia, hogyan kerül a filozófiába az internet. Csönd. Akkor olvassuk Almási Miklós filozófust, aki éppen most kapott életműdíjat: “a filozófia… ad egyfajta látásmódot. A csőlátóknál egy emelettel magasabbról látja a dolgokat. … Most a […]

Olvassa tovább: Filozófia

balazsge on december 2nd, 2018

“A Semmi közelít”, “a Semmi a legközelebb” szól Illyés Gyula utolsó verseinek egyikében. De a semmi itt van. “Meghallgattuk” John Cage Silence című 5’33 perces “zeneművét”, azaz csöndjét. Nevettem. Ismerős gesztus. Egyesek állítólag visszatapsolták. Volt, aki plágiumnak nevezte. Nem szabadna komolyan venni. – Horváth Gizella A szép és a semmi című könyvében a 20. századi modern […]

Olvassa tovább: A semmi közelít

balazsge on december 1st, 2018

Évek óta a Corvinus szakkollégistáinak meghívására retorika gyakorlatokat is vezetek. Az órák este vannak, fárasztó, de ha hallgatók hívnak, nem tudok ellenállni. Az idei képzés a vége felé tart, én már kicsit örülök is neki, amikor az egyik hallgató megszólít: Szeretnénk még egy órát a tanár úrtól a klasszikus retorikáról… Régóta nem kapok ilyen kérést: […]

Olvassa tovább: Kérünk még valamit…

balazsge on november 28th, 2018

Magamon is tapasztalom a vélemények körébe való bezártságot, ami egy értelmiséginek a halála. Szerencsére én többféle véleménybuborékkal ütközöm: szinte mindennap a hallgatóimmal itt és odaát, olykor kollégáimmal, réges-régi és még meglévő barátaim tág köreivel, és a közösségi médiával, amely érdekes módon a legzártabb kört jelenti. Látom, hogy egyesek nem tudnak, nem is akarnak kiszakadni megrögzött, […]

Olvassa tovább: Véleménybuborék