Napló
„Bolyai János ő, aki elmondhatja magáról: »a semmiből egy új, más világot teremtettem«” (Illés Endre). Tamási Áron többször hangsúlyozza, hogy a legkedvesebb regénye a Jégtörő Mátyás: „az én szívemnek mégis kedvesebb a Jégtörő Mátyás. Kedvesebb, mert ő nemcsak a földi világot ismeri, hanem a mennyei világot is. S ilyen ismeretek birtokában arra vállalkozott, hogy kutassa […]
Vonatoztam ma Zuglótól Lajosmizséig és vissza: a főváros környékének legelhanyagoltabb, egyetlen nem villamosított, a múlt és jövő között lebegő vasútvonalán. A vonat lassújelek miatt döcög és dülöngél, szerencsére a kocsik korszerűek. Felső szakaszát Lajosmizse és Kecskemét között már régen megszüntették. És 2009-ben leállították a forgalmat a többi részen is, majd 2010-ben újraindították. Meglepődtem, hogy mind […]
Először Lázár Istvánék–Vathy Zsuzsiék otthonában találkoztam vele. Azután elmaradtak a találkozók. Most eljött mesélni a bolyaisoknak: A franciák egy része nem értette 56-ot. Sartre sem. Úgy vélte, hogy cserbenhagytuk a Szovjetuniót. Camus értette, mert ő Algériában, gyarmaton élt. A franciák ma letagadják, de én tanú vagyok rá: az egyetemi Mamillon menzára egy ideig nem engedték be […]
A Rajk-per egyik – apámmal egy évben született, szombathelyi származású – mellékvádlottjának története. A hit elvesztése. A szocializmusba vetett remény elvesztése. Tárgyilagos, nem önigazoló. Erős polgári alap, véletlen hős. És pont őket tisztíttatta el a Rákosi rendszer, nekik nem maradt levegő. Szász Béla regénye: a szocializmus vezető, és a szocializmus kivezető út. A magyar kiadással […]
Reggel a buszon bérletellenőrzés. A következő megállónál egy 10 év körüli fiúcska száll fel, hátán hegedűvel. Jön ismét az ellenőr. Az ellenőr nekem int, hogy már látta a bérletemet, a kisfiú ezt nem látja. Csak azt, hogy neki meg kell mutatni a bérletet, nekem nem. Az ellenőr elmegy. A fiú mélyen vádló szemekkel néz: tőle […]
Csehov iróniáját ismertem, szatíráját (komédiáját) nem. Három egyfelvonásosa egy-egy mindennapos (kis túlzással: archetipikus) helyzetre, az azokra történő nagyon is emberi (kis túlzással: lélektani) válaszokra épül. Hamis özvegy, idősödő, örök udvarló, papucsférj, s krupulus, idős kérő és a vénlány. A papucsférj kedves retorikai keretbe van foglalva: a feleség megbízza, hogy tartson előadást a dohányzás ártalmairól, de […]
Számomra jól ismert lepusztult táj: nyomortelep, penészes falú lakás, hajléktalanok által kisajátított vasúti kocsik, s az arcok (főleg amatőr szereplők): kiábrándultság, bizalmatlanság, durvaság, ösztönlét, talán némi undor is a társadalommal szemben. Maja és Krisz együtt élnek (élnek?), Maja, az árva lány, azért küzd, hogy néma kisfiát az állami gondozásból magához vehesse. Az otthon vezetői segítőkészek, […]
A kegyetlen világban (“élni kell”) vajon csak a bolond (artista, bohóc, bolondozó) és az enyhe fogyatékos, sérült, gyermeki szinten maradt (Gelsomina) élhet tiszta életet? Aki pedig küzd, kapaszkodik, élni akar (Zampano), az talán akaratlanul is elromlik, érzéketlenné, kegyetlenné, gonosszá, sőt gyilkossá lesz? Elszomorít, hogy az artista-bohóc, aki a legszebb gondolatokat mondja ki a műben (minden […]
Kisfiú voltam, amikor új volt a metró. Nagyon vigyáztak rá. A szép márványpadlón csúsztattam a lábam. Rám szólt a peronőr, hogy ez nem csúszda. Megtanultam. – Ezen a héten kétszer is végigmentem a Keleti pályaudvar aluljárójában. Szép márványpadló. Már messziről hallani az iszonyatos csattanásokat, amiket az alagút fölerősít: deszkások. Az egyik beugróban hajléktalanok: cigarettacsikkek és […]
15 éve minden ősszel Egerben szemiotikai konferenciát szervezünk. Idén 40 előadás hangzott el 25 tudományterületről – a titok témakörében (A titok szemiotikája). Egernek különös vonzereje van. Több évig jártam én is a főiskolára tanítani. Két évig nyári tábort szerveztünk Egerben, s az ablakom alatt mentek a vonatok, kívülről fújtam a menetrendet. Ha lenne egy második, […]
