Napló
„A vidék nem csupán profitérdekeket kiszolgáló termelési tér, sokkal inkább társadalmi, kulturális és természeti értékek összessége… Mára a vidéki élet a magyar közgondolkodásban egyenlő lett a hátrányos helyzettel.” (Ángyán József, 143) A falu: az állandóság, a biztonság, az őserő, ami az „anyanyelvben, annak táji változataiban, a kulturális hagyományokban, történelmi emlékezetében, meséiben, legendáiban, hiedelmeiben és dalaiba, […]
Az alapsztorit még a kétpólusú, atomfegyverek fenyegette világból ismerem. Óriási meteorit közelít a Föld felé, ha eltalálja, elpusztul a civilizáció (mint történhetett már akár többször is), ha viszont a Föld összes atomfegyverét egyszerre kilőnék rá, talán meg lehetne akadályozni… De a Szovjetunió és az USA soha nem egyesítené atomarzenálját. Az emberiség még végveszély esetén sem […]
(Kimegyünk a mosásban) Talán két évtizede történt, hogy Szondi György eljött hozzám az egyetemre, és megkért, hogy legyek a Napút „nyelvművelés” rovatának a szerkesztője. Csodálkoztam, mert akkoriban nagyon rájárt a rúd a nyelvművelésre. Mondtam is neki, hogy talán másként kellene megjelölni. A rovatcím azután Szóvár lett, de engem mégis a nyelvművelés szerkesztőjeként tüntetett föl… A […]
Gyermekkoromban, főleg Vali nénivel és a Buped SK-val bejártuk szinte az egész akkori kéktúrát és a dél-dunántúli kéktúrát is. Szakaszokban a Balaton-felvidéket, Bakonyt, Vértest, Gerecsét, Cserhátot, Mátrát, Bükköt, Cserehátot és Zemplént. A Budai-hegyek, Pilis és Börzsöny szakaszait pedig sokszor, utóbbit ma is, talán kéttucadik alkalommal, múlt héten a Naszályt, azelőtt a Mátrát. (Csak idén már […]
Ma a József Attila Színház előtt mentem el. A gimnáziumi évek alatt rendszeresen jártunk színházba. Nemzeti-bérletem szinte végig volt, de a külvárosi József Attila Színházba is ellátogattunk. És az előadás végén a színház előtt ott állt két odarendelt csuklós BKV-busz, hogy gyorsabban hazaérjenek a színházlátogatók. Színház után későn, 11 óra tájban értem haza (egy másik […]
Így emlékezem rád mindig… Itt hozzászólhat!
A nyolcvanas években már olvastam, kíváncsi voltam, megkopott-e azóta. Nem. Lenyűgöző Galgóczi pontos történeti dokumentációja (a vaolóságos MAORT-per zárt dokumentumainak átböngészése és fejből leírása), regényes cselekményszövés, a meg-megszakított, de azután visszatérve lezáródó regényszálak. Nyelvi szempontból két további értékét látom: a teljesen elmúló hagyományos paraszti élet aprólékos ábrázolása (ebben mester volt), valamint a korai szocializmus (rákosizmus) […]
Eposzparódia: nagy horderejű történeti esemény helyett kisstílű falusi perpatvar, lefokozott eposzi kellékek (Istenhez, olvasóhoz fordulás), mulatságos (állandó jelzős) szereplők, egy esti történet némi időbeli problémával (esti imára megy a nép a templomba, ahová bezárják Fejenagy kovácsot, közben a kocsmában zajlik az élet, Harangláb szerelmet kíván vallami az ötvenöt éves szemérmetes Erzsóknak, amikor Fejenagy kiszabadul “már […]
Még a gimnáziumban járt író-olvasó találkozón, nem volt kedve hozzá, egy kérdésemre kurtán és visszautasítóan felelt, majd belevéste nevét a könyvembe. Tanítványaimnál szóba került, újraolvastam. Balladisztikus: Sokan voltunk – a már hasznot hajtani nem tudó öreg, nagyapa önkéntes, ünnepélyes, toros búcsúja az élettől, és egy apró jel: a meghagyott tyúkcomb az éhes gyereknek. Tündérvilág – […]
Kékes ez a Kékes… Tavaly kicsit havas, idén tavaszias. 2021. január 1. 2022. január 1. Itt hozzászólhat!
