Napló
Kulturális és nyelvi átalakulás, de leginkább hanyatlás világában élünk. Ennek elidézői és következményei a végletes ellentétek. Nemzetközi (európai) szinten megfigyelhető az interkulturális ismeretek, a kulturális relativizmus által hangoztatott tolerancia, a más kultúrákkal szembeni nyitottság és ezzel szemben a saját kultúra elhanyagolása, sőt sok esetben leváltása, ahogy erről a következőkben szó is lesz. A legtöbb országban […]
Együttes kiállításuk volt 2011-ben Orosházán. A textilek, textil-kompozíciók összehangolódtak a templomokkal, templombelsőkkel. Mindkettő vizuális nyelv, és mindkettőnek szoros kapcsolata van a verbalitással. Én nyitottam meg. Nem csak a művészek személye jelentett egy-séget, hanem érzékelés- és gondolkodásmódjuk is: a tudatosan vállalt hagyomány és a merész modernség. Rokonítja munkájuk tárgya is: a természetes anyag: textil, kő, tégla… Közelíti […]
Olvassa tovább: Tulipánfák tornyán – Csete György és Csete Ildikó
Utolsó ELTE-s előadásom Tusványoson volt. Nem fértek el a sátorban. Az első pedig… Nem tudom. Talán 1984-ben. A kettő között félévente több száz hallgató, legalább száznál több szakdolgozat… Az idei félévi óráimra is följelentkeztek több százan. Jeleztem, hogy az órákat a hallgatók érdekében megtartom. Nem kell. Írta az, akinek óráin kong a terem az ürességtől. […]
Bár általában semmire sincs időm, egy belső hang azt mondta, hogy hívd fel, látogasd meg. Valamikor átugranék hozzád, mikor jó? Ma este is jó, holnap este is. Akkor ma megyek. Pedig lehetett volna halasztani. Mindig lehet halasztani. Majd holnap, majd máskor, majd ha lesz időnk. Este hétkor átmentem. Beszélgettünk régi dolgokról. Közben megszólalt a telefon, […]
Mivel az emberek boldogtalanok, nem tudják elviselni annak látását, akit boldognak vélnek… – az ember a másik örömének és javainak láttán nagyobb keserűséggel érzékeli saját hiányosságait. Az egyetlen a 7 főbűn közül, amit nem vall be az ember. Nietzsche: Az irigység maga csendes, és csendben növekszik. A tehetetlenség és a tehetségtelenség kínja. Szomorú, befelé irányuló szenvedély, […]
Olvassa tovább: Irigység – a tehetetlenség kínja (óra)vázlat
Kristofovics Julianna a Felvidéken született, Pudmericzen, majd feleségül ment Vígh János géplakatoshoz, aki a Felvidék első Opel Műhelyét alapította meg. Három lányuk született, sorban, Valéria, Emília és Judit, a közbülső az édesanyám. Polgári jómódban éltek, a lánygyermekek egy-egy évet töltöttek Grácban befogadó családokban, hogy megtanuljanak németül. Majd jött a második világháború, Érsekújvárt lebombázták, vége lett […]
(Idézetek egy ma született, nagyobb tanulmányból) Költészet, költői csoportok: „nem hiszek most sem / az abszolút / politikamentes költészetben”; „Neves írók neves / munkáit majdhogynem / lehányjuk / olyanokat írnak”; „egymásnak el-elküldjük / azért a könyveinket a beszélgetések / helyett később már azokat se” (Szószegő idő). Summa summarum: „nem kér belőlünk ez az évtized”. „Verset […]
Ilyenkor emlékezem. 100 éve halt meg Gárdonyi Géza. Rácz Endre tanár úr éppen, szinte napra harminc éve ment el. Ma ketten váltottunk róla e-mailt. Ma van Hoppál Mihály 80. születésnapja. Köszöntöttem is a neki szentelt konferencián. Ekkortájt született Illyés, Berecz András, egy nappal előtte Szíjjártó Péter, pontosan e napon Szentágothai János, Bor Ambrus, Galsai Pongrác, […]
Markovits Rodion “kollektív riportregénye” Kuncz Aladár Fekete kolostorának a párja, párhuzama, csakhogy a fekete kolostor Franciaországban van, Markovits regénye pedig a cári Oroszország Szibériájában játszódik. Mindkettő az első világháborúban fogságba került katonák (ellenséges elemek) internálótáboráról szól, az azokban kialakuló kis társadalmi és emberi játszmákról, kapcsolatokról, nemzetiségekről, lágerszínházról (Szibériában: újságkészítésről is), szexualitásról, járványról, a mindennapi örömökről, […]
Lukácsy György misztériumjátéka (dokumentumdrámája) Esterházy Jánosról. Rövid jelenetekben megidézve sorsa a trianoni tragédiától (jogos a megnevezés, ha valaki ismeri a szlovákiai magyarság sorsát) Benes kormányajánlatán, a szlovák parlamenti képviselőségen át a gulágig, majd haláláig a csehszlovák börtönben. Következetesen a magyarságért, a kisebbségekért, a szlovák parlamentben egyedüli emberként, aki nem szavazza meg a zsidók deportálását: “mert […]
