Napló
Először a Vannak vidékek című versét ismertem meg. Azután egyszer, úgy tíz éve megkértek, hogy vigyem el Gyulára, az Implom József helyesírási versenyre. Akkor is rossz volt az út, most is, legalább négy órát beszélgettünk az autóban. Nem mondom, hogy nem reszketett a kezem, hiszen talán a legnagyobb magyar költőt vittem, s a kamionok igen […]
Néhány éve egy határon túli (magyar költségvetésből fenntartott) egyetemen történt. Az egyetem rektora büszkén mutatta meg a gyönyörű épületet, kertet, s arról beszélt, hogy itt családias és közösségi egyetemi élet folyik, a tanárok órák után is foglalkoznak a hallgatókkal, teljes értékű a képzés. Irigyeltem őket, mi Pesten más életmódra vagyunk beállítva. Repülővel jöttem haza, a […]
Jönnek a kínaiak, bangladesiek, indiaiak, pakisztániak… magyar egyetemekre. Egyesek magyar ösztöndíjat kapnak, másokat az országuk küld, harmadrészük saját maga finanszírozza tanulmányait. Egyetemi oktatók egybehangzó véleménye szerint jó részük az első év végén eltűnik valahol az EU-ban. Nekem is volt török ösztöndíjasom, az év végén eltűnt. Most jönnek a kínaiak: magyar BA-ra. Angolul kellett hozzá a […]
Az otthoni kisebb-nagyobb sérüléseket azonnal dezinficiálni (fertőtleníteni) kell, tanultam Apámtól. Ezért a házipatikában mindig legyen sebbenzin és vatta. De sebbenzint kapni manapság már alig lehet, korszerűtlen, mondja a patikus. Egyszer mégis sikerült egy üveggel vennem, boldogan tettem be a táskámba, s akkor nyilallott belém: jelenésem van a képviselői irodaházban, ahol meglehetősen szigorú az ellenőrzés. Átfutott […]
Először a Tannhäusert szerettem meg, ma azzal zártam a magam idei Wagner-napjait. Szerintem ez a legjobb mű: egységes, nincsenek benne üres, áthidaló részek, végig drámai, és nem mellesleg melodikus: legszebb dallamai vissza-visszatérnek. Nekem annyit mond: van remény, van megváltás, s ha a földi hívságok el is csábítanak, van egy magasabb emberi, isteni szempont. Szeretem, ahogy […]
Régóta terveztem, de mindig elszaladtam mellette. Csak rododendron-virágzáskor az igazi. Most is lekéstem róla. Jeli arborétum. Szombathelyi erdészet. Teljesen kihalt. A pénztárosbódéban hárman ülnek, illetve egyvalaki fekszik. Szúnyoginvázió van. Csak saját felelősségre. A jegy 1000 forint. Rajta a felirat: Az állami erdők nyitva állnak a természetszeretők előtt. Persze, ha fizetnek. Néhány maradvány-rododendron. Szép sétány. Töménytelen […]
Ajándékba kaptuk ezt a napot kaposvári rokonainktól. Titkos volt az úticél. Talán valami tóparti sütögetés? Talán a helynevek: Szentbalázs? Boldogasszonyfa? Majd befordultunk egy keskeny erdei útra. És egyszercsak a zselici sűrű erdő közepén ott állt. Ott áll a semmiben egy kisvasút. Az almamelléki kisvasút. Tiszteletbeli vasutasként hallottam már róla, de mivel tudtam, hogy a semmiből […]
A kaposvári Csiky Gergely Színház évadzáró előadása az Agóra művelődési központban (a színház éppen kibelezve, ha jól tudom, másodszor építik át teljesen, hátha most sikerül). A darab kőkemény. Konjunkturális: családi erőszak, szélsőséges pedofília, mee too. Kezdjük azzal, ami izgalmas (nekem): A szituáció, a konfliktuskezelés. A családfő 60. születésnapjára összegyűl a Hansen-család. Az egyik fiú, Christian […]
Először Vali nénivel (dr. Szabó Károlyné, édesanyám testvére), a Budai Pedagógus Sportkörrel jártam itt… Akkor utoljára utaztunk a zempléni kisvasúton. Akkor született a vasútnéprajz. A Perényi-lodzsa nevét először Vali nénitől hallottam. Most pedig elvittem oda a bolyaisokat, én pedigt ott könyökölök. De Balassa Iván is elvitt egyszer Patakra. A várban aludtunk. A várral szemben nyitottam […]
A szél fútta valahonnan; egy fa kezdett nőni a veranda mellett. Rossz helyen nőtt, de hagytam. Egyre nagyobb lett. Ekkor, két éve novemberben nekiláttam, mélyen kiástam, és átültettem a kerítés mellé. Tavasszal vidáman kihajtott. Siker. No, de milyen fa? Elővettem a gyermekkorom óta nem használt növényhatározókat, forgattam előre-hátra, nagyon nehezen tudtam azonosítani, leginkább szilfának gondoltam. […]
