Napló
Évente egyszer-kétszer összejövünk (doktori hallgatóinkkal) a Római-parti Nyárfásban, a Duna mellett, beszélgetünk, sörözünk. „‘Ki tanyája ez a nyárfás? / Nem hallik be’ a kurjantás!” Itt hozzászólhat!
Sokan hívtak, mentem. Valamennyi szerzőhöz, vagy könyvhöz van kapcsolatom: B. Kovács István Az elveszettnek hitt magyar hőseposz (Tortoma, Barót, 2024) (1. kép), Liszkay Zoltán: Nyelvünk törökségi gyökerei. Heraldika Kiadó, 2025) (2. kép), Gyarmati-Paor Zoltán: Vérvonal (Hitel, 2025) (3. kép), Jámborné Balog Tünde: Napfordulók között (Széphalom Könyvműhely, 2024) (4. kép). Óriási tömeg, vettem volna vagy száz […]
Tegnap, a zalaegerszegi előadásom előtt pár perccel érkezett a hír, hogy meghalt egyik legkedvesebb tanárom, akinek a leghosszabb ideig, vagyis tegnapig voltam a tanítványa. Május 14-én a Néprajzi Múzeumban köszöntöttük 85. születésnapján, akkor sok mindent elmondtam róla. Úgy búcsúztam tőle, hogy Lellén ismét meglátogatom. Amikor tegnap késő este Zalaegerszegről hazaindultam, lejöttem az autópályáról, lementem a […]
Füvet kellett volna nyírni, mert jól megnőtt, sőt egyes gyomok már félméteresek. De akkor észrevettem, hogy virágoznak. Fehéren, sárgán, lilán. Legszebb a sárga… És akarok még sok… bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, / és kellene még sok száz és ezer / és kellene még aztán millió: / tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, / szemérmetes, szerelmes, rikító, / és […]
A világszínvonalú Wagner-napok pompás teljesítménye (kedvenc Wagner-operám), a Tannhäuser. Először a dallamvilága ragadott meg: a kompocízió egysége, folyamatos áradása. Később a történet maga, ami az emberi lét legnagyobb, bizonyosan soha meg nem magyarázható kérdéseit dobja föl. A mostani előadás kapcsán bennem leginkább a bűn és bűnhődés motívuma keltett visszhangot: vajon miért bűn, hogy elcsábulunk, hogy […]
Lénárd Sándor (orvos, költő-író, tolmács, fordító) regényes életútja 1910-ben Magyarországon kezdődött, majd Ausztrián és Olaszországon át Brazíliába vezetett, ahol 1972-ben egy csöndes völgyben ért véget. A kiadók először elmeháborodottnak vélték, amikor előállt azzal, hogy a Milne Winnie the Pooh-t (Karinthy Frigyes fordítása nyomán magyarul: Micimackó) latinra fordítja (latinul: Winnie ille Pu). 1956-ban saját pénzén kevés […]
Aligha tudjuk elképzelni, milyen egy ostrom, holott itt a közelben nagyon is zajlik. Budapest 1944-1945-ös ostromáról vezetett naplót Kovalovszky Miklós tanár (később irodalmár, nyelvész) 1944. október 8. és 1945. január 8., az első szovjet katona megjelenéséig. történelem alulnézetből. A család egy hatéves kislánnyal és kéthónapos kisfiúval előbb Pomázon lakott, majd visszamentek kispesti lakásukba. A tanár […]
Hamvas Béla szerint fejlődés – nincs. Csak hosszabban tudom elmagyarázni az – elsőre talán nem világos – igazát. De két földhözragadt példával illusztrálnám. Esztelen „fejlesztés” folyik a Bosnyák tér környékén, persze összetett kérdés, hogy a harminc évnyi önkormányzati tesze-tosza után most négy év alatt kormányzati akarattal felépült itt egy vadonatúj városrész. Nekem tetszik, persze jobban […]
Jól indult. A Termelési „kisssregénnyel”. Fura volt, különleges, formabontó, de érdekes. Egy bölcsésznek ne legyenek előítéletei. Talán 86-ban vagy 87-ben a könyvhéten, talán a Vígszínháznál meglátogattam. Dedikáltattam a Bevezetés a szépirodalomba című „antológiáját” (sic: válogatás, összeállítás, gyűjtemény), és vittem neki a Firkálások a gödöllői HÉV-en című kiadványomból. Ő is kérte, hogy dedikáljam. Azután úgy 1993 […]
Kedden felavatták a tihanyi apátság melletti Pünkösdi ligetet. Engem is megkértek, hogy mondjak beszédet. Csodás kora nyári délután volt, mögöttünk a Balaton, felettünk az ég, és a tihanyi apátság két templomtornya. Elmondtam, hogy Richárd atya – a liget kitalálója – mindig a kapuban várja vendégeit. Vajon hányan vannak, akik felkészülten, türelmesen várják a vendégeket? A […]
