Napló
Thomas Mann etológiai, Bausan kutyájáról szóló története. Egy kis kutyalógia: köszöntőtánc – ott ül a lábamon – patriakális ösztön: a férfiban, családfőben tisztelje az urat – hasbeszélésszerű, mintegy túlvilági ugatás – méltányolja, ha a torkát vakargatják – az emberi nevetés fizignómiai kísérlete – vajon fölmerülhet-e benne az ősi emlékezés, és életre hívhatja-e valamilyen véletlen élmény. […]
Srí Lankán részt vettem a januári holdtöltekor az Ádám-csúcsra vezető buddhista-hinduista-keresztény zarándoklaton. Merthogy mindegyik vallásnak szent helye: itt lépett Ádám a földre (itt van a Paradicsom), vagy Buddha, vagy Visnu. Az emberek csoportokban indultak a 7 km-es útra 5200 lépcsőn felfelé. Mindenki kezében virág, ajándék, kapaszkodnak fölfelé. Idős emberek gyermekükre támaszkodva. A kis pihenőknél esznek, […]
Mai hírek szerint a Srí Lanka-i Colombo melletti Negombóban is robbantottak (többek között) a katolikus templomban, nagyon sok a halott és a sebesült. A képek néhány éve készültek, béke volt, esküvőkre készültek, gyerekek játszottak a keresztútnál, a templom egész nap tárva-nyitva volt, és mindig énekeltek… Itt hozzászólhat!
Anyám kedvenc tája a Börzsöny. A harmincas években Érsekújvárról ide jöttek kirándulni. Megismerkedtek egy kedves családdal, visszajártak. Gyermekkoromban én is többször voltam itt. Évek óta terveztem a visszatérést, mert tudtam, hogy felújítottak a kisvasutat Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta között, újjáépítették a vonalat Nagyirtáspuszta és Márianosztra, valamint Szob között. Mint “kötöttpályás”, nekem ezt látni kell. Ma már […]
Kodály Zoltán gondolatai mélyebben élnek bennem, mint a zenéje, vagy mint maga a Kodály-módszer. Ez derült ki most, hogy (nyilvánvaló céllal) olvasom Kodály Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers című kötetét – amelyet feljegyzéseiből, cetlijeiből, meghívók hátára írt megjegyzésekből állított össze Vargyas Lajos. Gondolom, sokunkban élnek Kodály szállóigéi, engem most megragadtak a magyar nyelv és […]
Thomas Mann “indus legendája” megkapó történet két barátról, szerelmükről, fej-test cseréjükről, feláldozásukról. Páratlan részletességgel és pontossággal mutatja Indiát: a szokásokat, jellemeket, helyzeteket: Gangá, a földi tejút – olajjal, derített vajjal öntözött kőből faragott lingamszobor, vízbe szállásra szolgáló szent lépcsők, fürdőájtatosság, szárított tehénylepény, szantál, kámfor, kókuszolaj, “folyton sepregette a talajt…, nehogy lépteivel elpusztítson valami élőlényt, mely […]
“A déliek közt a szó elengedhetetlen tartozéka az életörömnek, és sokkal elevenebb társadalmi megbecsülésben részesül, mint északon. Az anyanyelv, a nemzet kötőanyaga ezeknél a népeknél példás tiszteletben áll, s van valami derűs példázatosság abban a gyönyörködő áhítatban, amellyel fordulatait, törvényeit ápolják. Élvezettel beszélnek, élvezettel hallgatnak – és bírálva hallgatnak. Mert a személyes kiválóság mértéke az, […]
Rábeszéltek a “feketék operájára” (Gerschwin). Volt egy kis habverés, hogy fehérek nem adhatják elő, némi kis szokni való diszkrimináció. A műsor előtt a büfében értő magyarázat: besorolhatatlan mű a musical, operett és opera között. Sajnos zenei világa nem fogott meg, történetindítása naiv, a koreográfia szegényes. Még szunyókálni sem jó az Erkel emeleti részén, túl szűk […]
Lakótelep épül, parkolóhely nélkül. Zöldterülettel. Szilárd út nem kell. Itt hozzászólhat!
Mennyire szép, értéktelített szó. Eleink ilyen szóösszetételeket alkottak vele: tiszteletadás, tiszteletdíj, tiszteletpéldány, tiszteletjegy, tiszteletkör, tisztelettudó, nem is beszélve a köz- és törvénytiszteletről. És szókapcsolatokat is: tiszteletben tart, tiszteletet parancsoló, tiszteletét teszi. Én még “Tisztelt X. Y.”-t írok szinte mindenkinek, holott hol tisztelnek már engem vissza? Itt hozzászólhat!
