Napló

balazsge on január 10th, 2018

Egy sikeres, színházi művelődési menedzsertől hallottam: a most végzett fiatal színészek többsége nem akar betagozódni egyetlen létező színházba sem, mindenki saját színházat akar. Holott létezik egy széleskörű, államilag támogatott rendszer, az pedig lehetetlen, hogy az állam minden új műhelyt támogasson. – Ezt tapasztalom a civil szerveződésekben is. Mindenki saját egyesületet akar, holott az adott területen […]

Olvassa tovább: Mindenki külön

balazsge on január 9th, 2018

Talán Alan Sokalnál olvastam, aki fizikusként egy kamucikkel lerántotta a leplet a természettudományos és más ködös fogalmakkal zsonglőrködő társadalomkutatókon, hogy a tudomány mímelhető. Van persze okos mímelés is: nem szégyen utánozni mestereinket, persze az igazi tudós túl is lép rajtuk, és az előd nem sértődik meg. Ritka az ilyen nálunk. Miközben az akadémikus tudósréteg egyre […]

Olvassa tovább: Tudománymímelés

balazsge on január 8th, 2018

Nagyanyáink idejében még mindennap főztek, kézzel mostak, vizet melegítettek mosakodáshoz (lavórban is lehet mosakodni, hideg vízben is), szenet-fát hoztak a kályhába (nem is lehetett minden szobát fűteni), légkondiról pedig nem is hallottak. Jóval kevesebb busz, vonat járt, alacsonypadlós egy sem, azok sem kiszámítható menetrend szerint. Nem nagyon volt telefon, autó. Hűtőszekrény helyett jégszekrény volt, a […]

Olvassa tovább: Hol az idő?

balazsge on január 7th, 2018

1927-ben született, tehát 2017-ben 90 éve. Nekem pedig különösen Márquez éve volt. Merthogy az év Bogotában kezdődött, a Márquez kulturális központban. Folytatódott Cartagénában, ahol a Szerelem a kolera idején született (s ebből a remek Mark Newell-film). Santa Martából elautóztunk Aracatacába, Márquez szülővárosába, ahol ma mindenhol sárga pillangók röpködnek. A taxisofőr kivette a kezemből a Márquez-könyvet […]

Olvassa tovább: Márquez éve volt

balazsge on január 6th, 2018

Luchino Visconti (1906-1976) A párduc (1963) című filmje és Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduc  (1958) című regénye. Visconti észak-olasz arisztokrata családból származik, a család neve a vicomte főnemesi címre megy vissza. Tomasi di Lampedusa szicíliai herceg (+1957), aki halálos betegen írta meg egyetlen jelentős művét, amely halála után lett egyszerre híres. Mindketten arisztokrata származásúak, s […]

Olvassa tovább: A két párduc

balazsge on január 5th, 2018

Biztos van politikatudomány, nem mennék bele. De politika és tudomány biztosan más társadalmi tudatforma. Egy kedves, egyetemi kollégámat nemrég országgyűlési képviselőnek jelölték, s belefogott a kampányába. Naponta osztja pártjának üzeneteit, rá is tesz egy lapáttal. A kötelezően mérsékelt és politikamentes egyetemi emberből kitört a politikus. Most látszik igazán, hogy mennyire más a tudományos és a […]

Olvassa tovább: Politika és tudomány

balazsge on január 4th, 2018

Megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám. Férfihang bemondta a számomat, elmondta, hogy a T-com nagyon értékeli, hogy régi előfizető vagyok, ezért egy sorsoláson 70 ezer forintot és féléves ingyenes internetelőfizetést nyertem. Hallgattam. Nem is örül? Kérdezte. Szeretném tudni a részleteket, mondtam. Erre ismét elhadarta. És hogyan kapom meg a pénzt? Itt egy újabb hadarás következett, hogy […]

Olvassa tovább: Nincs ingyenebéd

balazsge on január 3rd, 2018

Temesi Ferenc regényét egy hete kaptam meg a szerzőtől: két ünnep között találkoztunk, könyvet cseréltünk. 7 amszterdami út, ha jól számolom, nekem is volt annyi. A 90-es években három szemesztert tanítottam az Amszterdami Egyetemen. Megszerettem ezt a színes, eleven, forgatagos várost, a sok grachtot, a keskeny házakat, a gyönyörű parkokat, voltam lakóhajón, egyetemisták “szétbombázott” szálláshelyén, […]

Olvassa tovább: Amszterdam stb.

balazsge on január 2nd, 2018

A d.-i rendőrkapitány kért tőlem nyelvészeti munkát, mondták, hogy kihozzák az egyetemre. Az egyetem kapujából hívott a főhadnagy, lementem. Ahogy kiléptem a kapun, a hallgatók gyűrűjében ő rögtön megismert. (Később mondta, hogy tanítottam is.) Ajánlottam, hogy menjünk az irodámba, de ő nem akart feljönni, azt mondta, keressünk a hallgatók között egy kis szabad helyet, ahol […]

Olvassa tovább: Fegyveres kíséret

balazsge on január 1st, 2018

Vagy körhinta. Vagy mókuskerék. Nem lehet, nem tudunk kiszállni belőle. Ünnepek, kötelező köszöntések, ajándékozások, szavak. Ilyenkor kényszeresen mindenki kkü és búék, no meg mennyi szeretet (“szeretteink”), ajándékdömping, szilveszter éjen meg kötelező jókedv. Az ünneppel nincs semmi baj, ünnep nélkül nincs társadalom. De az kérdés, hogy mennyire szükséges “iparosítani” az ünnepeket. A túljátszott karácsonyi daloktól enyhébb […]

Olvassa tovább: Ringlispíl