Napló
Városi madár: Van élet. Odú, kaja rengeteg. És mindig történik valami. Csattognak a villamosok, pöfékelnek a buszok, rolleroznak az emberek. Egy néni közeledik, zacskóban hoz valamit, bolt körül sok a szemét. Falusi madár: Jó levegő, tér, zöld. Mindig történik valami. Zúgnak a fák, mozognak a levelek, integetnek a virágok. Amott egy néni hajladozik az ágyás […]
Nagy társadalmi, közösségi szolgálatot tud ellátni a nyelvstratégia, a nyelvművelés, a nyelvtudomány. Szent ügyet szolgálunk. A nyelv több mint kommunikációs eszköz. Identitásunk, s ezzel együtt földi „jóllétünk”, mentális egészségünk alapja a nyelv. Nekünk a magyar nyelv. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy ez egy különleges nyelv. Ezt nem árt tudatosítani. Mi pontosan addig a percig leszünk […]
(Ma írtam) A “rádiójelenetnek” három szereplője van: a pszichológusnő, a gyerek és Mackó úr (aki főleg csak brummogással ad jelet véleményének). Az alaphelyzet: a pszichológusnő és a gyerek beszélgetése, a pszichológus beszélteti a gyereket, akinél egy maci van, de a gyerek ragaszkodik hozzá, hogy nem maci, hanem Mackó úr, vagyis az apukája. A beszélgetés eleinte […]
Kertész: Ez olyan fűmag, hogy nem lesz közte gyom. Szép, gyommentes fű fog nőni. Szárazságtűrő dísznövények, nem kell sokat locsolni. Gondozásmentes sövény. Olyan díszfa, amely nem szemetel, kevés a lombja, nem kell söpörni. Tulajdonos: És nem az a természetes, hogy nő a gyom, szárazságban kiszárad a fű, gondozni kell a sövényt, söpörni kell a falevelet? […]
A Balaton-part legszélesebb és legszebb sétányával rendelkező Zamárdiban, közvetlenül a part mellett, vagyis a strandon egyéni ötletből és adakozásból Szűz Mária-szobor és elcsendesedő, imádkozó hely jött létre. Húsvéthétfőn a megyéspüspök és a helyi plébános avatta fel a példátlan összefogással létrejött szent helyet. Az ötletadó-finanszírozó névtelen kívánt maradni, de amikor mégis a közönség elé hívták, elmondta, […]
Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, buol oszuk, epedek, Választ világumtuul, zsidou fiodumtuul, ézes ürümemtüül. Ó én ézes urodum, eggyen-igy fiodum, sírou anyát teküncsed, buabeleül kinyuhhad! Szemem künyüel árad, junhum buol fárad. Te vérüd hullottya én junhum olélottya. Világ világa, virágnak virága, keserüen kinzatul, vos szegekkel veretül! UH nekem, én fiom, ézes mézüül, szégyenül szépségüd, vírüd […]
Sokan hangsúlyozzák az SI-faktort, vagyis a sárga irigységet, és nemzeti jellemzőnknek is tartják. Lope de Vega darabja az irigység sajátos fajtájáról, a “kapcsolatirigységről” szól, megnyugtató, hogy ezek szerint ez sem csak a mi ügyünk, vagyis általános, emberi. A kertész kutyáját vígjátéknak mondják, de nem az: az irigységből fakadó általános boldogtalanság aligha tekinthető mulatságosnak, bár a […]
A hit nem velünk született tulajdonságunk, örökítő anyagáról nem szól a tudomány… Emlékezetem szerint a deres halántékú magyar ember mindig fohásszal kezdte a napot – Istenem segíts meg! – szólt az égre nézve, ha az eke szarva mögé, vagy kifent kaszával az érett búzatábla elé állt, de a vásárba indulva is az ő segítéségét kérte. […]
Amikor fürdök, és a szappan beleesik a fürdővízbe, megpróbálom megragadni, de kicsúszik a kezemből. Ilyenkor Apámra gondolok: az mondta, a szappan olyan, mint a halacska. Most, hogy ezt fölidézem, eszembe jut, hogy kisgyermekként, mikor Apám fürdetett a kádban, hajmosásnál óvatosan tartotta víz alá a fejemet, mert féltem a víztől, hiszen néhány éve majdnem belefulladtam a […]
Arday Géza Magamhoz rendeződtem című anekdotikus önéletrajzában olvasom. Dédnagybátyja (az emlékek szerint) az EMKE kávéházban társaságával tréfákat eszelt ki. Például a mignonos tálcára megpaprikázott kenyérbélből utánzatot készítettek. Éppen Kittenberger Kálmánnak jutott a falat, aki óriási patáliát csapott. Innen idézem: “Fiatal dédnagybátyám odalépett, és bocsánatot kérve bevallotta a csínyt. A részeg Kittenberger ordítva megsebezte a szemét […]
