Napló
Van egy indiai népcsoport, melynek tagjai negyvenéves korukban önkéntes hallgatást fogadnak. Közismert a karthauzi szerzetesrend gyakorlata: a némasági fogadalom. Arany János kétszer hallgatott el: egyszer a szabadságharc bukása után, egyszer pedig a kiegyezés után. Ez utóbbit igyekszik magyarázni A régi panasz című versében. Évtizedeken át találgattuk, hogy Sánta Ferenc miért hallgatott el a hatvanas évek […]
a) Trencsényi-Waldapfel Imre: Sok van, mi csodálatos, / de az embernél nincs semmi csodálatosabb. / Ő az, ki a szürke / Tengeren átkel, / A téli viharban / Örvénylő habokon, / S Gaiát, a magasztos istennőt, / Zaklatja a meg-megújulót / Évről-évre az imbolygó ekevassal, / Fölszántva lovával a földet. b) Mészöly Dezső: Számtalan csoda […]
A közép-indiai Khadzsurahót – hindu templomain található erotikus szobrai miatt – az 1980-as években felkapták. Környezetében, Uttar Pradesh államban azonban még számos műemlékegyüttes található, például: Orchha (Órcsa), a Betwa folyónál. A város a 16. században a Bundela mogul királyság fővárosa, ma inkább kisváros, egyszerű épületekkel, amelyek közül kiemelkednek az óriási, többszintes paloták, templomok, a folyóparton […]
A nagyszalontai Dánielisz Endre 2008-ban megjelent, emlékiratnak, önéletrajznak is beillő vallomása: Bizakodva egy életen át. Az emlékirat-kötetet az alábbi gépelt sorokkal küldte el nekem 2008. október 30-án: „Ez a 26. művem, amit búcsúzónak szántam, hiszen a 80-at is betöltöttem. Ezért került a hátsó fedőlapra Arany Epilogusának néhány szakasza. Igaz, elhatározásom nem vált valóra, mert a […]
Megejtő az a hűség, szeretet, amely Rákóczihoz fűzte, nyilván egy kicsit korán elveszett (kegyetlenül kivégzett) apját is látta benne; az a töretlen hűség, amely ifjúkorában Rákóczihoz állította, talán egy pillanatra felvillantott előtte egy fényes életpályát, persze az rögtön kihunyt, s maradt a vándorlás (“bújdosás”), a száműzöttség, a kegyelemkenyér, a másodrendű állapot. Elvesztett szinte mindent: Erdélyt, […]
Hétfő házában – kedd kamrájában – szerda szobájában – csütörtök csűriben – péntek pitvarában – szombat szuterénjában – vasárnap: vaságyban – jó dolgunk van, mint erdőn a madárnak. Hétfő: rádzuhan a mészkő – kedd: a földet még ne edd – szerda: hátadon a pelyva – csütörtök: megüt egy görcsös tök – péntek: kipipálnak (tényleg) – […]
Itt hozzászólhat!
Mint a magasban lengő sasmadár, úgy kóvályog fölöttünk a halál: hol itt, hol ott egy lelket elragad. Csupán a test marad. Ha engem látsz majd némán, hidegen, és szólítasz és nem nyitom szemem, az égre nézz: én immár arra lengek. Csupán a testem az, mit eltemettek. Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem, leszállok […]
“A művészet fölfokozott élet. Mélyebben boldogít, gyorsabban fölemészt.” (80) Hosszú séták a goai tengerparton reggel és este. “Elvégre ki-ki annyi idős, amennyinek észben, lélekben érzi magát” (131). Néhány futó, orosz és angol hangok, “jelen volt a száraz és hosszú képű amerikai, a sokgyerekes orosz család, angol dámák, német gyermekek francia bonne kíséretében. A szláv elem […]
Apánk 80, anyánk 90 évet élt. Anyám bátorító mondata volt: jók a génjeink. Akkor te most miért mentél el? Álmod volt a szekszárdi szőlő, építettél házat, készítettél bort, azután egyszer csak elkezdett minden romlani. Először csak annyit láttam, hogy nehezen szállsz be a kocsiba. Hogy többször futsz neki egy mondatnak… 18 karácsonyán vártalak a Népligetben, […]
