Napló
Meghalt Csete Ildikó Magyar Örökség-díjas textilművész (1940–2018), a magyar nyelvemlékek „textilbe álmodója”. 2005-ben ismerkedtünk meg. Megkért, hogy nyissam meg A Pannon-tengeri töredékek című kiállítását Patakon. A férjével, Csete György építésszel utaztunk vonaton. Kávéztunk, beszélgettünk. Akkor ismertem meg az ő építőművészi munkásságát is közelebbről. 2011-ben már kettejük kiállítását nyitottam meg Orosházán. Nyilván azért kértek meg, mert […]
Sokszor hallom: Trianont fel kell dolgozni. Talán azt jelenti: magunkba kell nézni. Vagy azt: meg kell békülni vele. Esetleg: el kell felejteni, előre kell nézni. A “feldolgozás” pszichológiai folyamatát kellene megértenem. Ha meghal valaki, akit szerettünk, annak távozása nagy fájdalommal tölt el, s a fájdalom valóban évről évre csökken, ha nem is múlik el. Ha […]
Á, dehogy hogy gondolod nem az én világom nem a te világod Jó így is bár, ahogy gondolod hiányozni fogsz hiányozni fogok De így a jobb Á, dehogy (Brassó, 2018. május 26.) Itt hozzászólhat!
Latin közmondás szerint „incipit in Sátor, desinit in Sátor”, azaz Tokaj-Hegyalja az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy között fekszik. Közben pedig ott van Sárospatak, Patak. A bolyaisokkal eltöltöttünk három napot Patakon: a Makovecz-féle művelődési házban Bartók-előadást hallgattunk Nagy Dánieltől; benéztünk néhány dufartos (<durchfahrt: fedett kocsiátjáró az épületek között vagy az épület közepén, pataki tájszó) […]
Előadásaim 8.15-kor kezdődnek, hallgatóim szerint “hajnalban”, olykor beleszövök a szövegembe történeteket, s legtöbbször úgy kezdem: “Ez a 7-es buszon történt…” Részben igaz, részben nem, de szeretek egy kicsit varázsolni. Tetszik, hogy a 7-es történeteimet osztogatják, folklórrá válnak. Tény, hogy BMV-vel járok (busszal, metróval, villamossal), meg vagyok elégedve a budapesti tömegközlekedéssel (tudom, hogy most ellenségeim száma […]
Szászföld, Királyföld: “temetés van, keresztelő nincs” – Berethalom evangélikus temploma: az első világörökség része épület Romániában, házasságbörtön: kibékítőszoba, ahol összezárták a békétlenkedő pártokat – Brassó (nem, most nem a medvék): hogyan szűnik meg egy német város, s hogyan válik színes, multikulturális hellyé – Prázsmár: erődtemplom, a világörökség része, egyszerre erőd, raktár és szakrális hely, 275 […]
Van ez a vicc: Ezt nem gondoltam volna. Egy bácsit elvisz egy pilóta repülni, majd különböző manővereket végez, a bácsi ijedezik. A végén a pilóta megkérdezi, hogy hogy tetszett. A bácsi: Először behugyáltam, másodjára bekakáltam, de nem gondoltam volna, hogy ez mind a nyakamban ömlik! – Sok mindent én sem gondoltam. Hogy mi leszek. Nem volt […]
Alkalmi vers a PKE német és magyar szakosainak tanulmányi kirándulásáról Borul a bor, folyik az Olt Valamikor más élet volt Ezerszer és százszor szászok Megfogant az ősi átok Nagyszebeni szemöldökök Visszahúzott kezek, öklök Résnyire nyílt keleti szem Más élet volt, el se hiszem Szemöldökszem, krumpli és miccs Beszélőszék, telázsi, priccs Dzsípíesz és jó térerő […]
Tapasztalt anyukák mondják, és most már én is bevallom: csoda, ha az ember fia 18 éves koráig nem hal meg. Az állatok túlnyomó többsége elpusztul a felnőtt korának megélése előtt. Egyszer, úgy 15 éves lehettem, beszorultam az Egyenes utcai domb alatt egy homokbánya járatába. Ma társasházak állnak felette, nem is értem, hogy tudnak megállni. Kétévesen […]
Fut a vonat. Szép a Vértes, a dunai táj, de amint a vonat Csornánál eltér a fővonalról, átszeli a Kisalföldet, a Rábaközt, a vasi dombok között szalad, s megérkezik az Alpokaljára, na persze: Szombathelyre – szóval akkor otthon vagyok. És persze otthon vagyok a Börzsöny hegyei között, a Csóványoson, a Cserhátban és a Cserehátban, Zemplénben, […]
