Napló

balazsge on november 11th, 2020

Nehéz embernek tartották a professzort. Fejhangon beszélt, fölfelé beolvasott, mifelénk, hallgatók felé kedves, érdeklődő volt. Mindenkinek ötöst adott, főleg, ha ő beszélhetett. Esetleg négyest. Előadásain tele volt a terem, pedig nem volt kötelező ott lenni. Mindig ugyanazt mondta. Görög és latin szerzőket, problémákat, ezerszer ismételve. Minden órán ugyanott kezdte, majd egy kicsit tovább is ment. […]

Olvassa tovább: Példa volt

balazsge on november 8th, 2020

Múlt hétfőn az egyik munkahelyen (mert megtehették) az alkalmazottak nem dolgoztak, hanem a híreket figyelték, vajon ki nyeri az amerikai elnökválasztást. A héten járt nálam egy szerelő, aki búcsúzóul annyit mondott, reméli, B. győz. Mintha bármelyikük, bármelyikünk élete szemernyit is függne attól, hogy T. vagy B. az USA elnöke. A politika, leginkább azon a szinten, […]

Olvassa tovább: Politikai fogyatékosok

balazsge on november 7th, 2020

Munkásságom nagy részében feloldhatatlan gondot jelentett számomra az általam tisztelt, kedvelt, becsült egyetemi szemlélet, oktatás szigorú racionalitása, amely szemben állt a “szabad szellemmel”, vagyis a szellemi kalandozással, kérdezéssel, megkérdőjelezéssel, továbbgondolással. Merthogy a tudományt én mindig ilyennek, szabad szelleműnek képzeltem el, s döbbenten, s évről-évre egyre döbbentebben tapasztaltam, hogy mennyire iskola-, bevett paradigmakövető, akadémikus. Kezdetekből fogva […]

Olvassa tovább: Antagonisztikus társadalomtudományi megközelítések

balazsge on november 6th, 2020

1986-os A szélnek eresztett bábu című kötete rögtön megfogott. 2003-ban ismerkedtünk meg. 2005-ben dedikálta nekem az első kötetet ezzel: “Balázs Gézának ajánlja 19 évvel később e kötetet – addig is, amíg ki  nem egészíti egyebekkel, barátsággal, Szőcs Géza”. Azután szorosabbá vált a barátságunk. Géza létrehívta a Gézák társaságát, minden év február 25-én találkoztunk, mert hogy […]

Olvassa tovább: Szőcs Géza emlékére

balazsge on november 4th, 2020

A díszítőművészet nem gondolatközlés (Fáy Aladár, A magyarság díszítő ösztöne, 1941, 1994): az egyetemes emberi díszítőösztönnek egyetemes törvényszerűségei vannak a díszítőösztön természetes lelki szükséglet, nem gondolatközlés a díszítőművészetnek még inkább alakulnak helyi tájszólásai, mint a nyelvnek Célja: a magyar festészet megújítása, amit a zenében Bartók és Kodály már bemutatott (107) A népművészet fölhasználásának helyes útja […]

Olvassa tovább: Művészi anyanyelvünk

balazsge on november 1st, 2020

Az ember törli a születésnapját a közösségi oldalról (hogy a gépies köszöntések elmaradjanak, s el is maradnak). Elutazik egy távoli településre, Pesttől 250 km-re. Nyugodtan vacsorázik, laza öltözetben. A tulajdonos elnézést kér, hogy lejjebb csavarja a lámpát. Semmi gond, takarékoskodik. És akkor berobbannak a barátok, a tiszai evezőstársak egy óriási szikrázó tortával. Az igazi barátok […]

Olvassa tovább: Elmúlt egy év

balazsge on október 28th, 2020

„Az ősszó Isten szava. A teremtő Ige. … Isten teremtő ereje a szóban van.” (I/171) Példa erre az egyiptomi Edfu templomának felirata: „Mindaz, ami van, az ő szava által lett.” (I/171) A szó erejéről: „Lehet gyógyítani igazsággal, lehet gyógyítani törvénnyel, lehet gyógyítani késsel, de minden gyógyítás közül a legjobb az, amit a szent szó végez, […]

Olvassa tovább: Hamvas Béla a szó metafizikájáról

balazsge on október 27th, 2020

A Scientia sacra első része (két kötete) a lét metafizikai értelmezése a kezdetektől a kb. Krisztus születéséig. A második rész a metafizikai tudás elvesztéséről szól a kereszténység korszakában. Bár Hamvas visszatérő gondolata a szeretet, ennek gyökerét is az ősi, metafizikusan értelmezhető világban látja, és nem a kereszténységben. A fejlődést, minden szellemi áramlatot (felvilágosodás, materializmus), Európát […]

Olvassa tovább: Scientia sacra II. (A kereszténység)

balazsge on október 26th, 2020

Hamvas felfogásában a mai köznapi és tudományos képünk tévedésben van: fejlődésnek, haladásnak gondoljunk magunkat, miközben Kr. e. 600-ban valami megszakadt, egy korábbi, ősi műveltséget magában foglaló aranykor (éden) végetért. Mi kósza, “történeti” utódok csak nyomokban tapasztalhatjuk ennek nyomait: mítoszokban, misztériumokban, eredeti, s nem a mai korcsosult értelemben vett asztrológiában és aritmetikában. Másként mondva: minden fordítva […]

Olvassa tovább: Scientia sacra I. (2. kötet)

balazsge on október 25th, 2020

Hamvas Béla civilizációs koncepciójának lényege: MINDEN FORDÍTVA VAN, MINT AHOGY GONDOLJUK. Kr. e. 600-ban az egész világban egymástól függetlenül fordulat áll be. Az őskori ember lehanyatlik, megjelenik a történeti ember. A kultusz helyett a kultúra. Az isteni szolgálat helyett az Én kultusza. A természetgazdagítás helyett a természet leigázása. A szeretet kultusza helyett az önzés. Csak […]

Olvassa tovább: Scientia sacra I.