Napló

balazsge on június 5th, 2018

Meghalt Csete Ildikó Magyar Örökség-díjas textilművész (1940–2018), a magyar nyelvemlékek „textilbe álmodója”. 2005-ben ismerkedtünk meg. Megkért, hogy nyissam meg A Pannon-tengeri töredékek című kiállítását Patakon. A férjével, Csete György építésszel utaztunk vonaton. Kávéztunk, beszélgettünk. Akkor ismertem meg az ő építőművészi munkásságát is közelebbről. 2011-ben már kettejük kiállítását nyitottam meg Orosházán. Nyilván azért kértek meg, mert […]

Olvassa tovább: Csete Ildikó

balazsge on június 4th, 2018

Sokszor hallom: Trianont fel kell dolgozni. Talán azt jelenti: magunkba kell nézni. Vagy azt: meg kell békülni vele. Esetleg: el kell felejteni, előre kell nézni. A “feldolgozás” pszichológiai folyamatát kellene megértenem. Ha meghal valaki, akit szerettünk, annak távozása nagy fájdalommal tölt el, s a fájdalom valóban évről évre csökken, ha nem is múlik el. Ha […]

Olvassa tovább: Trianont feldolgozni

balazsge on június 4th, 2018

Á, dehogy hogy gondolod nem az én világom nem a te világod   Jó így is bár, ahogy gondolod hiányozni fogsz hiányozni fogok   De így a jobb Á, dehogy (Brassó, 2018. május 26.) Itt hozzászólhat!

Olvassa tovább: Á, dehogy

balazsge on június 3rd, 2018

Latin közmondás szerint „incipit in Sátor, desinit in Sátor”, azaz Tokaj-Hegyalja az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy között fekszik. Közben pedig ott van Sárospatak, Patak. A bolyaisokkal eltöltöttünk három napot Patakon: a Makovecz-féle művelődési házban Bartók-előadást hallgattunk Nagy Dánieltől; benéztünk néhány dufartos (<durchfahrt: fedett kocsiátjáró az épületek között vagy az épület közepén, pataki tájszó) […]

Olvassa tovább: Patak

balazsge on május 31st, 2018

Előadásaim 8.15-kor kezdődnek, hallgatóim szerint “hajnalban”, olykor beleszövök a szövegembe történeteket, s legtöbbször úgy kezdem: “Ez a 7-es buszon történt…” Részben igaz, részben nem, de szeretek egy kicsit varázsolni. Tetszik, hogy a 7-es történeteimet osztogatják, folklórrá válnak. Tény, hogy BMV-vel járok (busszal, metróval, villamossal), meg vagyok elégedve a budapesti tömegközlekedéssel (tudom, hogy most ellenségeim száma […]

Olvassa tovább: 7-esen

balazsge on május 29th, 2018

Szászföld, Királyföld: “temetés van, keresztelő nincs” – Berethalom evangélikus temploma: az első világörökség része épület Romániában, házasságbörtön: kibékítőszoba, ahol összezárták a békétlenkedő pártokat – Brassó (nem, most nem a medvék): hogyan szűnik meg egy német város, s hogyan válik színes, multikulturális hellyé – Prázsmár: erődtemplom, a világörökség része, egyszerre erőd, raktár és szakrális hely, 275 […]

Olvassa tovább: Erdély átváltozása

balazsge on május 28th, 2018

Van ez a vicc: Ezt nem gondoltam volna. Egy bácsit elvisz egy pilóta repülni, majd különböző manővereket végez, a bácsi ijedezik. A végén a pilóta megkérdezi, hogy hogy tetszett. A bácsi: Először behugyáltam, másodjára bekakáltam, de nem gondoltam volna, hogy ez mind a nyakamban ömlik! – Sok mindent én sem gondoltam. Hogy mi leszek. Nem volt […]

Olvassa tovább: Nem gondoltam volna

balazsge on május 27th, 2018

Alkalmi vers a PKE német és magyar szakosainak tanulmányi kirándulásáról Borul a bor, folyik az Olt Valamikor más élet volt Ezerszer és százszor szászok Megfogant az ősi átok Nagyszebeni szemöldökök Visszahúzott kezek, öklök Résnyire nyílt keleti szem Más élet volt, el se hiszem   Szemöldökszem, krumpli és miccs Beszélőszék, telázsi, priccs Dzsípíesz és jó térerő […]

Olvassa tovább: Szemöldökszem

balazsge on május 20th, 2018

Tapasztalt anyukák mondják, és most már én is bevallom: csoda, ha az ember fia 18 éves koráig nem hal meg. Az állatok túlnyomó többsége elpusztul a felnőtt korának megélése előtt. Egyszer, úgy 15 éves lehettem, beszorultam az Egyenes utcai domb alatt egy homokbánya járatába. Ma társasházak állnak felette, nem is értem, hogy tudnak megállni. Kétévesen […]

Olvassa tovább: Hányszor nem halunk meg?

balazsge on május 18th, 2018

Fut a vonat. Szép a Vértes, a dunai táj, de amint a vonat Csornánál eltér a fővonalról, átszeli a Kisalföldet, a Rábaközt, a vasi dombok között szalad, s megérkezik az Alpokaljára, na persze: Szombathelyre – szóval akkor otthon vagyok. És persze otthon vagyok a Börzsöny hegyei között, a Csóványoson, a Cserhátban és a Cserehátban, Zemplénben, […]

Olvassa tovább: Mindenütt otthon