Napló
Nem tudom, milyen szövegkörnyezetben mondta Engel Pál, de rendszeresen idézik tőle: “a tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen túl van, az a szellemi és a politikai alvilág.” Ami pedig ez: a legsötétebb dogmatizmus. Az inkvizíció előszobája. Ezek szerint egyes tudományokban vannak olyan állítások, amelyeket nem lehet megkérdőjelezni. […]
“Kivéve a legfelső és a legalsó társadalmi réteg tagjait, mindenki, akivel csak szóba elegyedtem, gyerekes ártatlansággal azonnal kikérdezett. Ősi szokás… Nyilván az ezeréves tanításból fakad. Mindenki a testvéred.” (35) India, Mándu, 2020 “csodálom a szülők és gyermekek közötti harmonikus kapcsolatot. A hatalomért és hatalom elleni küzdelemnek nyomát sem láttam. A szülő jobban tudja, tehát ő […]
“Ázsiában az rémít engem, hogy a mi jövőnk képét vetíti elénk. Az indiánok Amerikájában egy olyan korszaknak ott is múló visszfényében lelem örömöm, amelyben az emberi nem még arányban állt környezetével, és kellő viszony állt fenn a szabadság gyakorlása és jelei között” (159) (India) “A túlságos fényűzés és a túlságos nyomor közti távolság szétfeszíti az […]
Eddig még nem ugrottam neki Passuth hatalmas életművének – az Esőisten siratja Mexikót sorban áll, de megelőzte most a Kutatóárok, fiatalkori éveinek regénye; bár én inkább naplónak vagy emlékiratnak mondanám. 1918-1920 Kolozsvár, 1920 Budapest, 1921 Milánó. Izgalmas korszak. Ebből számomra a legérdekesebbek a kolozsvári évek: a világháború vége (érettségi és jogi egyetem, s a magyar […]
Késő este kaptam a gyászjelentést. Rajta barátom neve, de még egy plusz keresztnév, tehát ismerős is volt, meg nem is. Gondoltam, valamelyik családtagja, akit nem ismerek. De azután lassan: hogy mondja Illyés? “Kristályosodni kezd egy addig alaktalan igazság…” A barátom gyászjelentése ez. Nyolc évvel fiatalabb nálam. Tizenhat évesen jött el első rádiós táborunkba. Éles látásmódja, […]
Az elmúlt három évben több munkáscsapattal is megismerkedtem. Szerencsém volt, mert találkoztam remek szakemberekkel: akik vidáman, tréfálkozva dolgoztak és nagyon szép munkát végeztek. Legutóbb egy vidéki, idősebb, összeszokott csapattal: minden reggel 7.20-kor megérkeztek, reggeliztek, délben együtt ebédeltek, és 16 órakor távoztak. Tetszett, hogy rögtön hoztak magukkal széket és asztalt és mikrót, és délben 30 percre […]
Ma elmentem Recskre. Néhány kilométeres aszfaltút a vasútállomástól, kisebb-nagyobb gödrökkel, a végén letérés jobbra egy völgyoldalba: a nem látható, de most is zajgó kőbánya mellett állt a titkos, majd 1953-ban eltüntetett, de a rendszerváltozás után emlékhellyé változtatott internálótábor. Őrtorony, barakkok nyomai, transzformátorház, emlékmű. Egy helyreállított barakk priccsekkel, mosdóvályúval és vécével. Egy őr, aki kanalazza a […]
Hajnalban állok a kalkuttai repülőtér előrefizetéses (pre-paid) taxistandjánál, és látom, hogy átvertek. A taxi 700 rúpiába kerül. Az imént váltottam be dollárt rúpiára, odaadtam a taxiért 1000 rúpiát, a pult mögött ülő ledobja a pult alá, kérdően néz rám, és tartja a kezét. Mondom, hogy 1000-et adtam, és a taxi 700. Erre fölvesz az általam […]
Amerikában döntögetik, olykor csak lefejezik Kolumbusz szobrait. Pedig Kolumbusz nem járt a mai USA területén; nem is róla nevezték el a földrészt. Az Amerikában sok helyen előforduló Columbia azonban rá vonatkozik (még Washington D. C. rövidítésében is). A 19. században majdnem szentté avatták, most pedig neve a gyarmatosítás mellett a népirtás jelképe lett. Pedig nem […]
Az M7-es átjáróján álltunk, a Balatonnál nyaraltunk, néztük az autókat: ismertem valamennyi szocialista márkát, Skodát, Daciát, Moszkvicsot, Zsigulit, Polski Fiatot, anyám csodálkozott, hogy lehet. Most szombaton állok a 71-es út mellett, várok egy autót, amely elvisz majd egy temetésre, nézem az autókat, és nem ismerem a márkákat. Miután elkezdem figyelni a márkajelzéseket, rájövök, hogy ma […]
