Napló
A hatodik, s egyben utolsó bolyais csoportom Esszencia-tanulmánykötetükkel (Kör). Közbeszólt a koronavírus: a 13 végzettből csak öten jöhettek el a mai bemutatóra, egyben jelványátadóra, de azért lesz majd nagyobb létszámú búcsú is. Bolyai Önképző Műhely (www.bolyaimuhely.hu). S bár, csoportom, eltervezett visszavonulásom miatt nem lesz több, azért a háttérből továbbra is segítem ezt a tehetségfejlesztő kört. […]
A 2017-2020. közötti csoportnak ezzel a kötettel zárul aktív bolyais élete. Ha visszatekintek a most búcsúzó csapatra: eszembe jut Héreg, Győr, Szeged, Vác, Székesfehérvár, Sárospatak, Ceglédfürdő… a filmek, könyvek, a csoport tagjai által javasolt versprogram és filmklub, a közös beszélgetés Jankovics Marcellel, a most bevezetett kreditrendszer… És a leginkább személyes: hogy most én is búcsúzom […]
A legnagyobb kérdések (Fekete István: Tüskevár, Bp., 1966.) Talán az ősember nézte ilyen kérdően a tüzet, és talán a kihűlő Föld utolsó embere nézi majd ilyen kérdően a tüzet, amely ellobban, és utána a vak semmi sötétségében nem lesz majd senki, aki megkérdezze, hogy mi hát a tűz tulajdonképpen. (146-7) Mi lett belőlük, mi lett […]
Gyermekként rajongtam a Fekete István-könyvekért. Úgy emlékszem, állatregényei ragadtak meg: Kele, Vuk, Hú, Lutra, Bogáncs, kértem édesapámat, hogy minél többet hozzon. S apu nem tudta valamennyit megszerezni. Azután következett – még korántsem volt kötelező – a Tüskevár és a kevésbé átütő Téli berek. A Fekete István-kultusz az író halála után a hetvenes években jutott csúcsra. […]
A történelemben talán jelentéktelen, de tájképi szépsége utolérhetetlen. Becske felől egyórás túrával, kőbányák mellett elhaladva érjük el Szanda-várát (539 m), ahol egy lakótorony részletén, valamint két kör alakú bástya, víztározó (?) romján kívül semmi sincs – csak a páratlanul szép körpanoráma a csodálatos Cserhátra. Szerencsés pillanatban – állítólag – a Tátra is idelátszik. (Kétizzadós túra.) […]
Nyolc buddhista országban jártam, meglátogattam Buddha szülőhelyét (Lumbíni), s most, lám, Buddha megérkezett Magyarországra, meg én is. Megvilágosodás-sztúpa, Becske. Hamburgnak nem kellett, a becskeiek valahogy megszerezték. A csodás cserháti falu és mi is gazdagabbak lettünk. A falutól négy kilométerre emelkedik Szanda vára, ahonnan teljes nógrádi körkép tárul elénk. – Becske neve állítólag a régi magyar […]
(Az állítás és tagadás) “Viszont azoknak az egyedi dolgoknak az esetében, melyek a jövőben lesznek, nem ugyanúgy van. … Mert minden szükségszerűen van vagy nincs, és lesz vagy nem lesz. Nem lehet azonban felosztani és azt mondani, hogy az egyik szükségszerű. … Tehát világos, hogy nem minden állítás és tagadás esetében szükségszerűen igaz az ellentmondás […]
Kunkovács László nyomán szerettem volna nyáron végigjárni a kirgiz kunbabákat, mert egy izgalmas, transzkontinentális kultúra maradványainak gondolom őket. De a koronavírus közbeszólt, nem mennek a gépek, Kirgizisztán is bezárkózott. Így egy kéthetes dunántúli körúton végiglátogattam “szerelmes” helyeimet (“szerelmes földrajz”). Kezdődött Kaposváron, a hét domb városában, és a Zselicben (egykori vasutak nyomában, “vasútnéprajz”), következett egy balatonlellei […]
Dehogy! Itt még nincs kerítés, nem zárják az ajtót, templom is épült. Működik a becsületkassza. És rámköszöntek: Jó biciklizést! Itt hozzászólhat!
Elsőéves egyetemistaként népművelés szakos mentoraink hoztak el először ide: még járt a vonat Őriszentpéterig, bejártuk a környéket, Ispánkon egy kódisállásos házban aludtunk vagy húszan. Néhány évvel később Maróti Andor tanszékvezetővel is eljöttünk, és ő magával hozta Markarjan orosz kulturológust. Két évvel később (1981) az Eladó parasztházak ötlete kapcsán az Utazási Magazinnak készítettem itt riportokat. Ekkor […]
