Kíváncsi voltam, hogy mit ad a 4D. A moziban felkészítettek: szédülés, eszméletvesztés, akár még epilepsziát is okozhat. A filmajánló dirr-durr, csitt-csatt villanásai alatt már majdnem kifordultam. Ilyenek miatt nem járok már egy ideje ilyen mozikba. Azután megmozdultak a székek: kezdődött a Pompeji. Rajtunk a szemüveg, repülnek felénk a vulkándarabok, olykor hullák, félkezek. Kicsit mosolygok, amint […]
Hivatalos úton töltünk néhány napot Marosvásárhelyen. Van egy szabad nap, meghívóink kérdik, mit szeretnénk látni, mondjuk Segesvárt vagy Fehéregyházát? Felcsillan a szemem. Pontosan ezt… Még sohasem jártam ott… Az eső is eláll, Segesváron sétálunk a várban, megpillantjuk Apor Vilmos püspök emléktábláját. A vár szépen uralja a tájat, s látható a gondoskodás is. No de Fehéregyháza! […]
A Fülöp-szigetek csak egy megálló, igaz, hosszas megálló volt Mikronéziába. Előtte megnéztük még a Metro Manila című filmet (Uránia), nem csoda, ha mindig szorítottam magamhoz a táskámat, s ha a taxi kicsit is letért a főútról, gondolatok rohantak meg. Manila óriási város: az óriási ellentétek városa. Felhőkarcolók és persze terepjárók, amelyek portalanítása folyamatos. Mellettük mindenhol […]
A Mephistofelére kellett volna menni, de meghívtak a Karinthy Színház Csathó Kálmán művéből készült Te csak pipálj, Ladányi! című vígjátékára. Szeretem ezt a színházat, no meg bemutató, elmentem. Könnyű darab, a kelleténél kevesebb csavarással, kicsit kiszámítható poénokkal. Jól esik az ilyen. A békésen élő, lakomákat rendező Ladányi-családba becsap a ménkű: a nem törlesztett hitelek miatt […]
Ma délben az orosházi evangélikus templomban búcsúztunk el Hajdú Mihálytól, az ELTE professor emeritusától. Budapestről egy autóbusszal szinte az egész intézet ott volt, de jöttek Nyíregyházáról, Szegedről is, és persze a helyiek, akik nemrégiben Orosháza díszpolgárává is választották. Miska tanár úr (mert általában csak így neveztük) nemzedékek tanára volt, a névtan budapesti iskolájának megalapítója, az […]
A Bosnyák téren állt egy templom csonka toronnyal. Így szoktuk meg, nekem föl se tűnt. Megszoktam a 60-as évektől, hiszen jártam ott, amikor Anyám rövid ideig a piacon eladóként dolgozott. Később ide költöztem a templom közelébe. Ma is itt lakom. Tudtam, hogy a háború alatt épült a templom, Budapest második legnagyobb temploma, nem volt pénz […]
Négy államból áll, 100 ezren vannak, a szövetség központja az alig 40 ezres lakosú Ponapén Palikir. Városnak képzeltem. De csak egy liget, néhány éve – japán támogatással – épült elnöki pagoda és kongresszusi terem. Egy nagy park. Nem messze tőle a college. Lakóház sehol. Ponapén lakóházat alig látni, mert megbújnak a trópusi esőerdőben. A szigeten […]
Mikronézia annyit jelent görögül: kis szigetek. Szabályos atollok, korallból, polipból épült körgyűrűk övezik, védik szigeteit. A Föld legkevésbé ismert része. Nyelvek kavalkádja. Az utolsó földi paradicsom. Ahol megállt az idő. Teli feledésbe merült élettel. Nan Madol, melyért odamentem, szó szerint azt jelenti: térségek között, ponapei nyelven: keskeny terület, rés, hézag. De így nem érthető. Meg […]
Ázsiából Mikronéziába Guamon (USA) át vezet az út. Átszállás egy másik gépre. Guamban érthetetlen okból beléptetik az embert az USA-ba, majd vizsgálatok után rögtön el is bocsátják. Így elértem, hogy egyszer 30, egyszer pedig 25 percig jártam az USA-ban is. (Szívesen körülnéztem volna, de nem volt rá idő.) Kétoldalas kérdőívet töltetnek ki, melyben kérdésként szerepel, […]
Nan Madolért mentem el Mikronéziába. Óceánia óriási térségében, a kultúrák és nyelvek kavalkádjában csak néhány korai kőkultúra maradt. Elsősorban mindenki a Húsvét-sziget titokzatos kőarcait említi, pedig Mikronéziában is van három kőkultúra: Kosrae (Lelu), Tinian Taga király oszlopai (a japánok tönkretették), valamint Guamban ugyancsak Taga király palotájának romjai. De a legtitokzatosabb és leginkább monumentális: Nan Madol […]
