balazsge on április 28th, 2014

Egy híján az ötvenedik országos középiskolai Kazinczy-verseny volt a hétvégén a győri Kazinczy Gimnázumban. Erre háromperces felolvasandó szöveggel készülnek a diákok, és itt is kapnak egy kötelező szöveget, amelyre csak 15 perc a felkészülési idő. Felolvasni egy szöveget nem nagy dolog – gondolhatná a külső szemlélődő, s akkor javasoljuk neki, hogy próbálja ki. Egy szöveget […]

Olvassa tovább: Kazinczy-verseny (49)

balazsge on április 27th, 2014

A nagy középiskolás rendezvény résztvevői tiszeletjegyet kaptak a Győri Nemzeti Színház Mágnás Miskájának főpróbájára. A tanárok, beleértve engem is, fanyalogtak, operettre nem nagyon járunk, nem szeretjük. De azért elmegyünk. Bennem Illyés-sora visszhangzik: „a bucsúzót ne operett zengje” (tudjuk, korábban így szerepelt, ne kuplé-dal, meg: ne Zerkovitz…), nekem az operettől futkározik a hátamon a hideg. Gondoltam, […]

Olvassa tovább: Mágnás Miska

balazsge on április 20th, 2014

Miért van öröm a kertben? Tükrözi kert szavunk ősi volta is: rokonsága kerít, kerül. Amit a karommal körbe tudok fogni. Az enyém. Nyilván az ember ősi vágya, a saját. Egykori ősi magyar település: a kertes. Faluban a ház, járásnyira a tanya, a kert, állatokkal. S maradt belőle nekünk, a többségnek mára: kiskert. A szocializmus kiskertjei […]

Olvassa tovább: Kert

balazsge on április 19th, 2014

Dél-erdélyi nyelvjárásgyűjtő utunk legfőbb tapasztalata: bárkivel is beszéltünk, a fő téma a fogyás, a pusztulás volt. A Déva és Vajdahunyad környéki magyarság szórvány, az egykori Bukovinából telepítették át őket ide az 1910-es években. (Másokat Bácskába, akik a háború után főként Tolna megyébe költöztek, a kiindulópont az 1763-as madéfalvi veszedelem…) A 87 éves lozsádi Mariska néni […]

Olvassa tovább: Elfogyunk – Dél-Erdély

balazsge on április 18th, 2014

Megtörtént. Egy fiú szerelmes volt egy román lányba. De egy másik fiú is. Ez aranyport töltött annak poharába, a fiú meghalt. A román lány öngyilkos lett utána, annyira szerette. Ám az Isten fenn van, nem hagyta. A gyilkos fiú megvakult. Igaz, megnősült, lett két fia. Az anyja elment egy kártyavető nőhöz, aki megmondta, hogy nemsokára […]

Olvassa tovább: Lozsádi ballada

balazsge on április 17th, 2014

Ma reggel 8 órakor egy fiatalember állt a szemerkélő esőben egy jámbor báránnyal a  csernakeresztúri (Déva mellett) utcán. Furcsa látvány volt a fiú mellett a szabadon sétáló kezes bárány. Az utca másik oldalán az ELTE-s nyelvjárásgyűjtők pakoltak be autóbuszukba. 70-en voltak, főleg lányok. Az elmúlt napokat itt töltötték, meg Lozsádon és Rákosdon, nyelvjárást gyűjtöttek.  (Fodor […]

Olvassa tovább: Fiú báránnyal

balazsge on április 13th, 2014

A legfölöslegesebb és leggusztustalanabb dolog, amit ember kitalált. Egy társaságban bemutatták. Folyik a (nem finom) csokoládé, és azt fogyasztják. Azután a csokiszökőkút beszárad, iszonyatos gusztustalan. – Egy kávézóban ülünk, én sört iszom, mellettünk két leány forró csokoládét rendel. A pincér hozza föl, de megbotlik. A pillanat kimerevedik: a két forrócsokis pohár táncolni kezd, majd elindul […]

Olvassa tovább: Csokiszökőkút

balazsge on április 12th, 2014

A temesvári színház stúdiótermébe alig férnek be a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny résztvevői, meghallgatni előadásomat a magyar nyelvről (ahogy én látom). Egy ideig látom azt is, hogy egyesek jegyzetelnek, azután már nem, mert (színházban vagyunk) „fejlámpa” irányul rám, s onnan nem látom az arcokat, csak a poénoknál felhangzó nevetésből tudom, hogy velem […]

Olvassa tovább: A Bega-partján

balazsge on április 8th, 2014

Megismersz, kérdezi ma a mezőberényi művelődési otthonban Tóth Csaba. 19 éve nem találkoztunk. A kilencvenes évek elején táboraink helyszíne volt Mezőberény. Soha nem felejtem azt a gondoskodást, ahogy vendégül láttak bennünket: a halászleveket, búcsúvacsorákat. Most meghívtak előadásra, tele kollégistákkal a ház. Csaba meséli, hogy mi történt vele az elmúlt időben. De inkább kérdez, mi van […]

Olvassa tovább: Mezőberényben

balazsge on április 7th, 2014

Egyik egyetemi előadásom a hungaropesszimizmusról szól. Hallgatóim beajánlották a Pszinapszisra. Az előadást a választás napján késő délutánra tűzték ki. Gondoltam, leszünk öten-hatan. Fontolgattam, hogy biciklivel megyek, a hátsó utcákon 15 perc, busszal-metróval egy óra. De mégis az utóbbinál maradtam, ki tudja, hová lehet „kikötni” a biciklit. Már 20 perccel az előadás előtt megtelt a terem. […]

Olvassa tovább: Hungaropesszimizmus a Pszinapszison