Gyermekkoromban faltam az ifjúsági regényeket. Fogarasi István osztálytársam, akivel egy utcában laktunk, kölcsönadta Havas Zsigmond Rákosi fiúk című regényét – a két világháború között jelenhetett meg; a mi tájunkról szólt, a Rákos patak mentéről, Rákosmezőről, ahol mi is kalandoztunk, háborúztunk, várat építettünk, lélekvesztőt ácsoltunk. Emlékeztem a gyermekkori könyvre, s arra, hogy nagy élmény volt. De […]
Sz. Tóth Gyula jegyzete Évek óta folyamatosan és rendszeres olvasom Balázs Géza blogját/naplóját. Nemcsak átfutom, hanem figyelemmel kísérem, látom, érzem közlői magatartását: rövid, feszes szövegben tömöríti mondandóját. A témavilág színes, sokoldalú, felsorolás helyett ajánlom a belekattintást. És miközben ír, utazik Sárospatakra, Szombathelyre, Kolozsvárra, átruccan Manilába, hazajőve fejest ugrik a Széchenyi fürdő úszómedencéjébe. Eközben tanít. Mellette […]
Az EU-választás napján délben a majdnem üres a fekete 7-esen a Stefániánál. A zuglói rendőrkapitányságtól 100 méterre. Középen száll le a buszról, abban a pillanatban a hátsó ajtónál segélykiáltás, egy nő és táskája a földön, egy férfi elfut a Zichy Géza utca felé. Egyszerre négy dolgot kellene csinálnia: segíteni a nőnek, a férfi után futni, […]
Egy éve, anyánk halálakor nővérem, Mimi elhatározta, hogy évente egyszer összehívja a rokonságot. Erre most került sor, a rákoskeresztúri Madárdombon lévő házuk udvarán. Bizony, a rohanó idő már tavaly elhomályosított bennem sok mindent, soha nem voltam jeles rokonságtanból, de most újratanulok mindent, hidat építünk a múlt és jelen és talán a jövő közé. Talán negyven […]
A kolozsvári egyetem újságírás tanszéke évek óta meghív egy kurzusra. Ilyenkor mindig felidézem első kolozsvári emlékemet az 1980-as évek elejéről. Öröm látni, ahogy kinyílt ez a város. Betérek a Bulgakovba: csorbalevesre és sörre. Mindig fölfedezek valami újat. (Most a felszolgáló lányok forrónadrágját, mely alól kivillan a tetoválás.) Szabó Zsolt egy óra alatt minden épületről és […]
Tíz év az úton. Nagyon sok? Egy pillanat csak. Megállni, emlékezni a pillanatra, és az abból következő állandóságra. Örülni. Május 23. Rákospalotán. Villanyosom elakadt? Vagy még inkább a Nemzeti Múzeum, a Mester utca és egy fóti Somlyó-hegyi pitypang. Tegnap éjjel a buszt várva, Kolozsvárt a kietlen buszállomáson Pilinszkyt idézgettem: Alvó szegek a jéghideg homokban… Befutott a […]
Az ember türelmetlen, s azt gondolja, hogy mindenki ugyanolyan sebességgel és fontosságtudattal éli az életét, mint ő. Nem veszi észre, hogy más esetleg csak élni akar. Türelmetlen a boltban, mert előtte nem elég gyorsan pakolnak össze: a blokkot nézegetik, meg a táskát, valami gond lehet, tanácstalankodnak. Meg is kérdezik, véletlenül nem tette el az ő […]
A héten szerdán volt az indiánkutató temetése: hamvait a Dunába szórták. Engem is tanított, pontosabban tartott órát. De engem akkor nem érdekeltek az indiánok. Később egy vidéki egyetemen tanított. Haláláról korábban nem hallottam, ezért rámentem a netre. Meglepődtem: néhány éve botrány robbant ki körülötte. Tagja volt a Cseh Tamás-féle bakonyi indiánosdi-táboroknak, de beszervezték, s úgy […]
Tergenyés szamár… mondják a Tiszántúlon sok helyen a teherhordó szamárra. Nos, van már tergenyés tanár is. Viszi a táskáját (füzetek, könyvek), külön a laptopját, mivel esik, az esernyőjét, mivel a buszon szeret olvasni, negyedik kezébe fog egy könyvet vagy újságot, megérkezik a munkahelyére, fölveszi a terem kulcsát, valamint a dobozt a projektorhoz, ha jól számolom, […]
A Mama Kaposváron ismét elment egy termékbemutatóra, és vett magának egy lábmasszírozót 150 E forintért. A bemutatón megetették (konkrétan és átvitt értelemben), adtak neki ingyen egy főzőlapot, majd rátukmálták a 150 E forintos lábmasszírozót. Nem volt nála ennyi pénz, ezért a termékmenedzserrel elment a lakására, ott elővette a pénzét, leszámolta a 150 E forintot. Számlát […]
