Elsőre elképzelhetetlen, hogy lehet színre vinni; de a forgószínpad remek lehetőség a három sík egybecsúsztatására. Azon töröm a fejem, hogy mit fognak majd kihagyni, mert vagy nem vihető színre, vagy hosszú. Berlioz balesetének színre vitele (levágja a villamos a fejét) mindenesetre olyan ügyes, hogy elhiszem, a többi is menni fog – és tényleg, Margarita repülése […]
Hajnalban egy csapat piroskabátos tízéves forma gyerek száll fel a Keletiben az Erdélybe tartó vonatra. A kocsi másik felében telepednek le, rögvest előkerülnek a kütyük: mozgóképek, fényképek, filmek, színek, játékok, gépi hangok, csöngetések. Csak azt hallom: Ábel, Ábel. Ábel, van wifi, de nincs internet. Ábel, ez fotoshop, nem képi videó. Ábel, nekem megvan ez az […]
Vágányzár van Biharkeresztes és Püspökladány között, bár nem látni, hogy mit, miért zárnak, hacsak nem Püspökladány vasútállomás átépítése a zár oka. Mivel Nagyváradra, Kolozsvárra, Brassóba, Marosvásárhelyre itt mennek át a vonatok, elég fontos szakasz. Napi négy vonat volt, kettőt kivettek. Erdélynek elég napi két vonat… Nagyváradra alig jutok el az ünnepek alatt, a busz tele, […]
Somogyban az ország. Somogyország. Belső-Somogy – a központ, Kaposvár vidéke; távolabb tőle, az ország közepe felé fekszik: Külső-Somogy. Dalok jutnak eszembe: Földvár felé félúton… A 67-es úton – Kaposvár felé haladva kicsit szomorkásak a falvak. Karád – egykor virágzó mezőgazdasági falu, bútorgyár, ruhaüzem – Gárdonyi itt volt tanító, meg is verselte: Ez elnótázza mélán, meghatón […]
Fogadóórámra bejön egy fiatalember, egy egyetemi újság újdonsült szerkesztője. Tanácsot kér a laphoz. Ismerős a sok százból, mondja, hogy hallgatóm volt a Kukorin. Az meg mi? Kérdezem. Tanár úr, nem tudja, hogy a Kukori a tanár úr előadásának a címe? Tényleg nem tudja? Nem tudom… De szerencsére nincs időm valami bántó diáktréfát feltételezni, mert a […]
(Első randevú) Ráérsz eljönni velem pizzát enni? – Kösz, ráérek! (Második randevú) Ráérsz? – Igen! (Harmadik randevú) ? – ! Itt hozzászólhat!
Október harmadik hétvégéjén immár 42. éve sok ünneplőbe öltözött középiskolás lepi el Sátoraljaújhelyt, az egyre szépülő várost, ahol nemsokára a bob, a libegő mellé még az ország első drótkötélpályáját is felavatják, sőt állítólag intercityt is kapnak. Az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati, szeretném mondani, hogy retorikai versenyre jönnek össze a középiskolások és tanáraik. Retorikaverseny, mert adott témában, […]
A sátoraljaújhelyi retorikaversenyről a 85 éves Szakonyi Károllyal jövünk haza. (Rajta kívül csak egyetlen író, Kányádi Sándor ült a kocsimban, igen vigyáztam mindkettejükre.) Érdekes, hogy mennyire egy nyelven beszélgettünk. Fölidéztük Rákosfalvát: Szakonyi egyik legjobb barátja, Gyurkovics ott élt, 10 évig arra „hévezett” Árpádföldre (no meg én is ott születtem). A Keletitől éjjel fél 2-kor indult […]
„Véletlenül” az önkormányzati választás kapcsán jutott eszembe. A 70-es években, kisdiákként ellenálló voltam. Akkor tanácstag-választások voltak. Körzetünkben egyetlen képviselőt jelöltek (mindenhol egyet), B. Títuszt. Szabványpapírokon volt kiragasztva a név. Estefelé FI barátommal – hülye tréfából – a Títusz nevet filctollal Tífuszra javítottuk. Nem volt nehéz, a t-ből f-et könnyen lehet csinálni. Kicsit szorongva mentem haza. […]
Lekéstem a nemzetközi vonatot, személyvonattal vágtam neki Nagyváradnak. Esteledett, a vonaton alig utaztak. A kalauznő furcsán nézegette a nemzetközi jegyet. Ehhez többi idő kell, mondta. Elővett egy gyűrött tájékoztatót, Szolnokon buszra kell szállni, ért magyarul? – A Szolnok–Szajol között pótlóbusz a hetvenes évekbe vitt vissza. De ez nekem otthonos. Mély-Magyarország. Püspökladányban az utolsó személyen már […]