Előadónak hívtak egy távoli, határon túli városkába. A másik előadó autóval vitt. Őt kérték fel elsőnek. Amikor már másfél órája beszélt, kezdett fölmenni bennem a pumpa. Végül két óra után (rendkívül unalmas) előadását a meghívó azzal szakította félbe, hogy talán még Balázs tanár urat is hallgassuk meg. Húsz percet beszéltem. A vendéglátó azt mondta, hogy […]
(Molnár Miklós küldte:) Néhány napja az egyik győri antikváriumban szem- és fültanúja voltam, amint belépett a boltba egy jól öltözött (ami egyszersmind jól vetkőzöttet is jelent manapság), magas, jó alakú, jó arcú lány, olyan tizennyolc-huszonkét éves forma, a szemüvegéről ítélve akár bölcsész kékharisnya is lehetett, és megkérdezte: − Vesznek itt használt könyvet? − Attól függ, […]
25 éves lett az egyesület, melyet egyébként már 1982-ben útjára indítottunk nyári táborokkal. (DUE Médiahálózat.) Tegnap a Károlyi étteremben 100-an jöttünk össze, bemutatkoztak egymásnak a „DUE-generációk”, hoztak régi újságokat, fényképeket, filmeket. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy hány embernek tett jót az idő: 15-20 év után jobban néz ki, mint tizenévesen. A közönséget Tomszer Lelle, a DUE alapító […]
Dömötör Tekla élete eleve elrendelés volt: 1914. január 13-án, vagyis a babonák napján született a ludvércek, démonok, rémalakok, „tudományosok” és a hazajáró halottak tudós kutatója. Tekla néninek szólítottuk, mi, akik az 1980-as évek legelején, Dömötör Tekla professzorasszony utolsó tanítványai voltunk az ELTE Folklór Tanszékén. Alakja úgy él bennem, mint egy jóságos nagymama és talán valamiféle […]
A kecskeméti Katona József könyvtárban van előadásom a netnyelvről, legfrissebb gondolataimat is elmondom a felerészt középiskolás, felerészt idősebb közönségnek: érdekes, bal oldalon az ifjúság, jobb oldalon a idősebbek foglalnak helyet. – A meghívó, Füzi László, a Forrás főszerkesztője ragaszkodik ahhoz, hogy megnézzem a Nemzetközi Kerámia Stúdiót – néhány utcácskára a régi kisvárost idéző hangulat, egész […]
Ma Mezőberényben jártam, a három nemzetiség városában. Bár a helybeliek óva intettek, J. javaslatára a Szarvas és Mezőberény közötti közvetlen utat választottuk. 20 éve mentünk rajta, akkor járható volt, ha nem is jól. 30 km a táv, s nem kell kerülni Gyomaendrődnek. Az út azonban eltűnt. Jelzik a térképek, elején felirat: Nehezen járható. Gyakorlatilag azonban […]
Gyerekkoromban nagyon szerettem volna egy kis villamosvasutat kapni. Nem tellett, nem kaptam. Azután megszoktam, hogy mindent nem lehet. Pótlásként megszerettem a valódi vasutat, főleg a helyi érdekű és kisvasutakat, írtam róluk, sőt bevezettem a vasútnéprajz fogalmát. Még egyetemi speckollt is tartottunk Molnár Gergellyel a vasút antropológiájáról. – Néhány éve a születésnapomra megkaptam a kisvasutat. Örültem […]
A hetvenes években Kaposvár (Toponár) és Magyaregres között a patak felduzzasztásával jött létre Magyarország leghosszabb (8 km-es) mesterséges tava (ezt írja róla a deseda.hu). Ajándék Kaposvárnak és a környéknek, különösen a horgászoknak, bár a vízisportok kedvelőinek is szánták: evezni kiválóan lehet rajta. Már korábban körbe lehetett sétálni, de idén Kaposvár felől megépült a bicikliút, nem […]
Régi szokásom, hogy halottak napja táján elviszem tanítványaimat a Fiumei úti sírkertbe. A sétát mindig késő délutánra teszem, hogy közben beesteledjen, és a gyertyák fényénél lássuk a sírokat. Némi szociológiai vizsgálat, hogy melyik sírnál van több gyertya – hiszen ez egy kicsit tükrözi a nemzet emlékezetét is. Emlékszem, a 80-as években Pap-Váry Elemérné sírjánál sok […]
Amikor a Kékest másszuk meg, mindig eszembe jutnak a szüleim, akikkel többször nyaraltunk Mátrafüreden. A Kalló-patak (a térképen: Somor-) völgyében áll még az a kis esőházikó, amelyben 16 évesen egy szalonnasütés után igen igen nagy férfinak éreztem magam. Intenzív két hét volt: három szerelem, mind röpke, mind frissen él emlékezetemben. – A Bene-várat mára föltárták, […]
