Karácsonykor a rokonoknál elolvasom a bulvárlapokat. Egyszer azt javasolták, ha ki akarok kapcsolódni, olvassak bulvárt. Sajnos, ma már alig értem. Nem tudom, hogy ki-ki… A külföldieket egyáltalán nem ismerem, de a magyar nejloncelebeket se nagyon. – Az egyik cikkből megtudtam, hogy egy világhírű amerikai rapper (nem ismerem) a barátnőjének, a világhírű énekesnőnek (már hallottam a […]
Újraolvasok. Valamikor a 80-as években már olvastam Natalia Ginzburg: Kedves Michele című levélregényét (Magvető 1980. 256 oldal). Egy anya ír a fiának, aki elhanyagolja őket, majd ír a testvér, Michele néha válaszol, de eléggé arctalan, elköltözik Angliába, mintha egy gyereket is hátrahagyott volna, de talán mégsem, megnősül, de otthagyja feleségét, végül az utolsó hír: Belgiumban […]
Á, dehogy félek. Barátságos országok. Igaz, a statisztika. Igaz a külügyminisztérium besorolása… De hát mindenki mosolyog. No meg, ha sok is a gyilkosság, de hát nem a turistákat… – Azért nagyon meglepődtem, amikor egy guatemalai kisváros élelmiszerboltjában a joghurtospult mellett fegyveres őr állt, akkora mordállyal, hogy alig fért be boltba. Vajon miért van szükség fegyveres […]
A Teknyőkaparó az egykori dél-alföldi jövendőmondó, táltos, tanyai próféta vagy garabonciás (295). „Alighanem a fiam volt az utolsó ember, aki látta a Teknyőkaparót. Persze sokan emlegették később is, de csupán régi jóslatokat ismételgettek a nappali rablókról, fekete seregről, lőcstelen szekerekről meg a világvégéről, hogy akkor jön el, mikor nem lehet majd megkülönböztetni a nyarat a […]
Évek óta túrával kezdjük az újévet. Korábban a Hegyestetőre mentünk, majd Dobogókőre, jó ideje a Mátrába, most meg különösen, hogy átnyúlt a régi autópályamatrica az új évbe. Mátrafüred még csak ébredezik, amikor bakancsot húzunk. Két órás séta a Bene-vár mellett fölfelé a Kékes. Gyermekként édesapámmal, már fiatal tanársegédként Fülöp Lajos tanár úrral túráztunk errefelé. A […]
