Vajon mi van a földrengés után nepáli barátainkkal? A hideg, rideg, ködös, barátságtalan India után érkeztünk Nepálba, már majdnem elvesztettem minden életkedvemet, amikor Katmandu repülőterén kisütött a nap, és egy nyugati turista a pénzváltónál mosolyogva ezt mondta: Mosolyogj, ez Nepál. És rögtön találtunk taxist, aki nem vert át, sőt meg is szervezte a következő napokat. […]
Betér a busz Apostagra is, persze beugrik Nagy Lajos Kiskunhalomja. Figyelem a tájat és az arcokat. Iskolába, munkába, kórházba készülő fáradt emberek, kakastaréjos fiatalok. Kora reggel van, mindenki csöndes. Pár éve olvastam újra Nagy Lajos irodalmi faluleírását: napkeltétől a holdkorongig sűrítve a tipikus helyzeteket. Olyan pontos leírásokkal, mint: „aki fölszáll az ágyra, a talpát összedörzsöli” […]
Beszéljek a chatnyelvről diákoknak, hív Fekete László tanár úr. Bajára tartok. A busz 5.45-kor indul, betér minden faluba, a felszállók még alig ébredtek fel, s rögvest el is bóbiskolnak, Tasson 5 perc szünet, 9.20-kor érkezünk Bajára. A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjában főleg érettségi előtt álló gimnazisták várnak, láthatólag meglepődnek, hogy hányféle szempontból láthatjuk és […]
1970. szeptember 17-én a Pajtás újságban jelent meg első kis tudósításom: Felfedezték Bene várát? címmel. S ekkortól küldtem a kis írásokat Orbán Jóska bácsinak. A Pajtás újság 1971. június 10-i számába ezt: „Hosszú hetek, sőt hónapok munkájával várat építettünk annak a háznak a kertjében, ahol lakom. Somogyvárnak neveztük el. A téglákat cement és mész helyett agyag […]
Februárban férfias, kemény levélben feltárta, hogy mennyire küzd a betegséggel, s hogy hívjuk nyugodtan. Csak bénán kérdezgettük egymást. S hallottuk a rádióban folyamatosan változó hangját. Az utolsó ímél, „a gondolat jeladása, a Gondolat-jel” vasárnap jött tőle. Most meg itt a hír: elment. A legjobb kulturális újságírók közé tartozott. Lenyűgöző volt hallgatni, hogy mi mindenről tudott. […]
Kaposvárról jövet szeretek a somogyi falvak között autózni, mindig a hosszabbik utat választom. Magyaratád határában felirat: Házaló árusítás tilos. Én úgy olvasom: Hazaárulás tilos. – Két hónapja Fóton jártam, Németh Kálmán emlékházában, megfordultam ott, amikor még az özvegy gondozta, most pedig már az önkormányzat. Le is fotóztam a jeles fafaragó egyik fába vésett gondolatát: „Az […]
Egy új húsvéti népszokásra figyeltem fel Belső-Somogyban: a nyúlfészekre (nyuszifészekre), voltaképpen: nyúl-életképre. Húsvétvasárnap több faluban, templomok előtt, nádból font kis házakban tréfás nyúl-életképet állítanak. Az emberruhába öltöztetett nyúlfigurák kispadon ülnek vagy szénán hevernek, a kisnyulak bicikliznek vagy hintáznak, előttük esetleg kiskacsák tipegnek, mögöttük „tojásfa” áll. Az életképállítás eredetét nem ismerem, és a néprajzi szakirodalomban sem […]
Általános iskolában a tanító néni egyszer azt kérdezte tőlünk, hogy ki mit segít otthon. Állítólag én azt mondtam, hogy kipucolom a szüleim cipőit. Évekkel később az egyik volt osztálytársam mesélte, kinevetett akkor az osztály, hogy mekkora hülye vagyok. A cipőpucolással kapcsolatos kérdésre és a kinevetésre sem emlékeztem. Itthon nem, de sok helyen a világban látok […]
Kopogásra ébredtünk. A falon kopogtak. Nadrág föl, nyomozok. A kéményen egy varjú ül és csőrével ütögeti a fémlapot. – Még az előző lakásban: frászt kaptam, sok éjjel kopogtak a falon. A ház oldalán egy vaslépcső vezetett, arra telepedtek a madarak, és kopogtak. – Egy ideig egerek is belátogattak. Húsz éve Szatmárnémetiben egy családi házban szállásoltak […]