„…a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfinból” (5), „a hatalomnak csak a legteteje van mézből” (435), „A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épülnek fel” (8), „Az embernek nemcsak a szavaiban, hanem a szavai mögött is van értelem, […]
Vendég voltam egy jachton. Neve női (mert a hajó nőnemű), nem tudom, mennyire megy luxus számba: benn két hálókabin, nagy társalgó, mellékhelyiség, konyha. Pénteken kimentünk a Balaton közepére, fürödtünk, sört ittunk, beszélgettünk. A jachtkikötő zárt hely, csak a beavatottaknak. Meg is fordul ott sok ember, aki számít: médiasztár, kis- és nagytőkés, üzletember, vállalkozó – a […]
A rendkívül jól, okosan és pergőn beszélő, pontosan tagoló Nógrádi György ma reggel az egyik tévé reggeli stúdiójában. Soha nem nézek ilyen műsort, de most odahívnak, adatokat mond, összefoglalja az európai szinten tragikusan kezelt menekültkérdést. A műsorvezető: Köszönjük, nemsokára a testképzavarokról beszélgetünk. – Néhány hónapja egy híradóban: nepáli földrengés, százezrek elvesztették lakásukat. A következő hír: Indul […]
Csak ámultam, ahogy az erdélyi utat szervezték az egyetemisták. Lesz-e ebéd mindennap? És miért nem lesz ebéd? Lesz-e bevásárlási lehetőség? És elegendő lesz-e a bevásárlási lehetőség? És orvos van-e a közelben? – Még jobban ámultam, amikor a sikeres utat összegezték. Minden nagyon jó volt, de…: Máskor előre kellene tudni, hogy hány ágyas szobák vannak. Túl sok […]
„Az éjjel hazafelé mentem, / éreztem, bársony nesz inog”: a torockói országút kellős közepén, a záróvonalon: egy tigriscsíkos kiscica üldögélt. Fölemeltem, megsimogattam, s az út mellé tettem, nehogy elgázolja egy kamion. Elindultam a szállásom felé, vissza-visszanéztem, ő is visszanézett rám, „a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok”. Itt hozzászólhat!
Cifra-Kalotaszeg: kék, piros varrottasok a templomokban. Bánffyhunyadon Széchenyi-idézet: „Senki ember ne próbálja meg megváltoztatni vagy éppen elpusztítani egy nemzet nyelvét”. – Új cifraság Hunyadon a cigánypaloták. A feliratok szerint: kastélyok. Többnyire lakatlanok. – Sztána: amikor a csiga és egyéb tévék megjelentek, eltűntek az emberek a térről. Ma már a kocsma is bezárt. – A Varjúvár […]
Tanítványom volt, májusban még láttam az egyetem folyosóin. Azután a közösségi oldalakon felbukkant a fényképe: Osszátok meg, keressük. Később tudtam meg, a Dunából fogták ki. Egy kollégiumi bulin éjjel elköszönt a társaitól, eltűnt, utána már a csak a Duna. Nincs magyarázat. – BK, ha jól emlékszem, szintén tanítványom volt, le is doktorált, éppen egy cikkét […]
„Minden jobb ember életének legfájdalmasabb időszaka az, melyben meggyőződve magas terveinek kivihetetlenségéről, egoizmusra kényszeríttetik, s kik előbb az egész emberi nemet vagy legalább hazánkat akartuk boldogítani, vérző kebellel egy kis szerencsét keresünk önmagunknak” (52), „Sírva vigad a magyar, így szól a közmondás… (…) Más nemzeteknél az újabb kor meggyógyítá a múltnak sebeit. (…) A komorság, […]
Jelentkeznek a tanítványok. Például Miskolcról. Tegnap a tokaji írótáborban, előadásom után felszólalt egy tanár, akit állítólag tanítottam. Minden tanárnak jól esik, ha tanítványaiban egy kicsit magát is föl tudja fedezni. – Újságot olvasni ültem ki a kertbe (most jelent meg a Nemzetben a felsőoktatási kompetenciákról szóló írásom). A szomszédban dolgozó munkások bekapcsolva hagyták a rádiót. […]
„A világ rohamosan zsugorodik.” (17) Belényi Dániel nem riadt vissza semmitől, hátizsákkal bejárta a világot. Találkoztam egy ilyen fiatalemberrel a Fülöp-szigeteken, egy bakancsban, három pólóban járta a világot, cserzett volt a bőre, talán éppen ő volt az. Azt mondta, hogy orvos, de nem tud megülni Magyarországon. Nem irigyeltem. Belényi Dániel tanácsadó könyvet írt a bátor, […]
