„Mint történt az, hogy Görgey nem volt képes legjobb barátait, köztük Csányit, ki úgy viselte magát hozzá, mint édesapja, megmenteni? (…) A világosi katasztrófa nem a mi ügyünk, hanem a világhistóriáé. Egész Európa feleljen arról: nem mi! (…) Nincs-e igazolva a történet előtt sorsunk fordulata e szókban: „két világhatalom keze súlyosult rájuk, s ők kevesen voltak. (…) Én nem találok semmi gyönyört, annak, mi nagy volt elgázolásában. fáj rálépnem arra, aki elesett – és olyan magasról esett. (…) legyen a magyar nemzetben szív és ész kimondani azt is, hogy 1861-ben a magyar nemzetből a múltak miatt nincs vádlott, nincs elítélt, nincs hazaáruló!” (277-279) (Jókai Mór: Írások életemből. Szépirodalmi, Bp., 1960.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás