A Balaton-felvidéki házat emiatt a szép zöld kályhaszemes cserépkályha miatt vették meg. Én gyújtok be, mint egykor sokszor, M. inkább foglalkozik a csülökkel. Jól esik a szilvapálinka és a sör. Különösen az előadás után, hiszen két órát beszéltem. Nincs még nagyon hideg, de befűtünk. Jól alszom a meleg takaró alatt. Arra gondolok, hogy milyen sokszor jártam itt, ezen a Balaton-felvidéki településen, tábort szerveztem, filmet forgattam. Tegnap megismerkedtem az újraválasztott polgármesterrel. Ma óriási séta: föl a hegyre, le az új sétányon, megnézzük a szobrokat (Endrődi Sándoré, a kuruc költőé különösen fölkelti az érdeklődésemet), az üres strandot, a vasútállomás után a parton épülő üdülőket, jachtkikötőket, majd vissza a teljesen kihalt üdülősoron. Veszünk egy seprűt. M. telefonja jelzi: ma már megfelelő mennyiséget, 10 ezer lépést gyalogolt. Beszélgetünk apuról és anyuról, nagymamáról, Mariról és Jancsiról, az unokákról, hogy kire hasonlítanak. M. mutatja a kertet, emeletes ágyás, nyári konyha (ezt már kipróbáltuk nyáron), virágok, fák. Még a kisházat is fel kellene újítani az unokáknak, és persze egy kamra is kell a bicikliknek, de azután vége, nincs tovább. Remélem, sokáig épül majd az a kamra. Szép időben hagyom el Alsóörsöt.
Itt hozzászólhat!
