Október idusán előadásra hívtak az alsóörsi nyugdíjasok, nővérem volt a közvetítő, hogy mondhattam volna nemet. A kedves fogadtatás után estébe nyúló beszélgetés nővérem alsóörsi otthonában. Másnap bejártuk szinte egész Alsóörsöt, nővérem mindenről tud: játszótérről, focipályáról, eladó és épülő házról, strandról, sétányról. Könnyű ebéd után irány: Szombathely, este ott van előadásom. A Martineumban nekem korábban is odakészítik a reggelit. Pénteken késő délután az ország másik végében, Sátoraljaújhelyen kellene lennem, az Édes anyanyelvünk verseny zsűrijében, ekkor választjuk ki a verseny témaköreit. De Szombathelyről jőve megállok Pesten, s akkor inkább már a magam ágyában alszom. A szombat reggel viszont már Újhelyben ér, tegnap hiányoltak, de ma talpon vagyok, remek a nyelvhasználati verseny, jók a fiatalok (a témák, amelyekhez tehát nincs közöm: Beleszólhatok-e mások életébe? – fejtegetés, Minek olvassam el, ha megnézhetem filmen – vitaindító, Mit várok el a tankönyvektől? – kiselőadás, Műveltség? Szakértelem? Emberkép a 21. században). Csak dicsérendő a Latabár Színház önálló műsora, a Mamma mia, utána még egy laza sör Richárd atyával. A kora reggeli széphalmi díjátadást követően verőfényes időben autózom Nyíregyházán és Debrecenen át Nagyváradra. Hétfőn és kedden itt van előadásom, nem lenne értelme hazamenni Pestre. Itt végre nyugodtan pihenhetek a “rektori lakásban”; az egyetemi előadásaim pedig általában nem fárasztanak el (néha egyes hallgatók ki, de mindegy). És kedden Nagyszalonta érintésével indulok Békéscsabára, merthogy az ottani szabadegyetemen is van előadásom (Digitális műveltség). A legalább 60 kilométer hosszan, Tiszakürtig átadott vadonatúj, csodálatos 44-es autóúton indulok vissza Pestre – Békéscsaba, az eddigi talán legnehezebben megközelíthető megyeszékhely óriásit lépett előre ezzel az úttal. Hamarosan indulok a szerbiai Adára, a Szarvas Gábor nyelvművelő napokra, a határátlépés Tiszasziget; most látom a vajdasági diákokat is, akik a nyelvi versenyre jöttek. Másnap, reggeli után irány: Szeged, ahol a bolyaisokkal találkozom, s egész nap Szegedet járjuk Radnóti, Juhász Gyula, a Palánk nyomában; este pedig a Blues vendéglőben hörpöljük a jól megérdemelt sört. Ez pedig egy útibeszámoló volt, hogy el ne felejtsem, miként és merre jártam az elmúlt napokban. És még nincs vége.

Itt hozzászólhat!