„Anya hív” írja ki a telefon képernyője. Elsőre furcsa, mert egy idős ember telefonján látom. Azután rájövök, a felesége hívja. A feleség = anya.
„A mama vár” nekem mindmáig nem egyértelmű. Nekem a mama az édesanya. De másoknál: a nagymama. Esetleg az anyós. Sőt: a feleség is lehet.
Az élet megkapó jelenségét mutatják az anya és a mama szavak jelentésbővülései.
Az anya nyilvánvalóan az édesanya, akinek gyereke van. A férjnek azért lehet anya, mert gyermekeinek anyját látja benne, vagy, mert gyermekei így hívják, esetleg azért, mert a férfi a feleségében egy kicsit talán az édesanyát látja vissza.
A mama alapvetően az anya megnevezése. De alkalmazzák a nagymamára, az anyósra és a feleségre is. Vajon miért? A nagymama esetében azért, mert rövidülés: (nagy)mama. Az anyósra és a feleségre azért, mert ők egészen biztosan mamák, hiszen van gyerekük. A gyerekek által használt megszólítás átszáll a férjre és a vőre.
Mit mond erről a jelentéstan? Azt, hogy az anya és mama jelentésbővülése: metaforikus. Aki valakinek az anyja vagy mamája, az a hasonlóság alapján átvonódhat egy másik, hasonló személyre. Így lehet gyereknek, férjnek ugyanaz a személy: anya; a feleség, az anyós és a nagymama pedig: mama.
„Anya hív”: csak a környezet ismeretében tudhatod, hogy anya vagy feleség.
„A mama vár” csak a környezet ismeretében tudhatod, hogy anya, nagymama, feleség vagy anyós.
> Előző nyelvi aprók: Boldogul kimúlt – szív alakú sírköveken (15.), Piros a vér a pesti utcán (14.), Nem a dallam, hanem a nyelvtan (13.), Áll, mint Katiban a gyerek (12.), Marketinges nyelvi tréfák (11), Egy nap nyelvi hordaléka (10), Letegezés (9), Állatok éjszakája. A frazéma visszacsap (8), Adamtól Zegig (7)…
Itt hozzászólhat!
