Szeretem ezt a tájat. Megdobban a szívem, nézgelődök (tudom, hogy nincs ilyen képzés, de nekem van). Ez itt a Rákos-patak, a körvasút, a kiserdő, a Királydomb, a Kopottbáró, a Dréher-tó, Mária Terézia-kastély (nincsenek a térképeken, csak mi, illetve a kőbányai-rákosfalvai-rákosszentmihályi hagyomány  nevezte így). Ez a Rákosmező, az én Rákosmezőm, itt nőttem fel, s ma is itt lakom. 1277 és 1540 között itt tartották az országgyűléseket. Valószínűleg a mi házunk helyén is. Nem terveztem nagy dolgokat, nem tudom, hogy 16 éves koromban mit szóltam volna ahhoz, ami ma vagyok. Hogy bejárok minden földrészt, kicsi és otthonos lesz számomra a Föld. De én mégis ezeket a kis földbe süppedt, kicsit rendezetlen házacskákat, polgári villákat, valamint össze-vissza futó utcácskákat, elhanyagolt tereket fogom szeretni a legjobban. Pénteken autóval vágtam át a területen, kerestem G.-ék házát, de nem ismertem rá. Valamikor 74-ben, itt volt az első házibuli, ahová – gondolom anyám segédletével – kiöltözve elmentem. Nem voltak divatos ruháink, de az akkor nem tűnt fel. Bár elméletben már akkor, internet nélkül is tisztában voltunk vele, azért különösnek hatott, hogy JJ és VJ egy takaró alatt furcsán, ütemesen mozogtak. Nem történhetett meg minden, nem emlékszem, hogy irigyek voltunk-e rájuk, mi a többiek, akik császárkörtét iszogattunk. És most itt vagyok, most már csaknem mindenen túl, és nem találom a házat, s a nevek is csak félig-meddig jutnak eszembe. Sok-sok apró történet elevenen él bennem, mások elhomályosodtak. A táj megvan, bár az építkezések kicsit átrendezték. Arra gondolok, hogy ha talán száz év múlva visszajönnék, mit találnék itt, ezen a rákosmezei tájon. És ha föltámadna egy régi magyar, aki egykor, a XIII–XVI. században itt tartózkodott valamelyik országgyűlésen, vajon mit szólna hozzánk. Jó lenne találkozni és szót érteni vele.

Mikovinyi Sámuel térképe (1737)

Itt hozzászólhat!