Törődj a mások dolgával! De az efféle szóviccek elszálltak, a történet nehezen áll össze (egy szigeten vagyunk?), az ellenségek gyerekei szerelembe esnek, megbocsájtás. Mivel a szöveget alig érteni, alig hámozható ki még a cselekmény is, a mélyebb tartalom feltáratlan marad. Az első felvonás annyira lassú, hogy már-már elszenderedünk, a második gyorsul, a házassági buli a nőnek öltöztetett tréfamesterrel és borásszal annyira erős, hogy azért értelmezhetetlen. Egyébként, ha nem lenne ez a két tréfás koma és a légies szellem (Miranda), a darab nézhetetlen lenne. Pedig tudjuk, itt mélyebb tartalmak is lennének: vadember, valamiféle társadalomjobbító program, civilizáció, sziget, vihar… de sajnos nem jön át. Szerencsétlennek, sőt ma már ötlettelennek tartom a színjátékot folyton vevő élő kamerát, a háttérben nagyítva kivetített képeket. Semmit nem tesznek hozzá a darabhoz, csak elvonják a figyelmet. A szünetben találkozom egyetemi tanár kollégámmal, a szöveg újrafordítójával, Nádasdy Ádámmal, kérdeztem, felismeri-e a darabot, azt mondta: igen, de kíváncsi még a végére.  Megnézni jó, de szinte rögtön elfelejtjük az egészet, mert nem ül meg az emberben egyetlen gondolat sem. (Bemutató ma, Nemzeti, rendező: Andrzej Rubien.) A hetem egyébként Nádasdyval kezdődött (Bohémélet), és most vele zárul.

Itt hozzászólhat!

Megosztás