Farkas Árpád költészetét A befalazott szószék című kötetét (1985) olvasva szerettem meg. Akkor más üzenete volt a címadó versnek, s lám ma is érvényes: “Hej, te békétlen, / mit érne, ha mi itt / kongatni kezdenénk / közömbös Európa / közömbös harangjait?” (127)

Szerelmes verseire most figyeltem föl: “A szerelem bennem hánykolódik…” írja a Csikorgó című versében, s ezek a legszebb sorai: “Mert belém ölelted azt a férfit, / ki egykor téged megölelt. / Cipője sarka kopog bennem / folyton, míg melletted megyek. // És velem van boltban s piacon, / és fát vág és verset ír velem. / Föléd hajlunk – én nézlek hosszan. / S ő megcsókol téged csöndesen.” (46)

Magyarország című és témájú verse pedig a legnagyobb magyarság-versek közé sorolható: “Mert kebeledre betegen mentem, / s találtalak még betegebben, / megvirradt lázban égő orcád, / óvlak hát, kicsiny Magyarország. (…) Erdélyi volnék, malomkő van / nyakamban, úszni így tanultam, / s világtengerem vérem átráng / véled, te tutaj-Magyarország.” (276) (Farkas Árpád: Ostorzúgásban ének. Előretolt Helyőrség, Bp., 2019.)

Itt hozzászólhat!