Budapesti busz, szűk kettős ülések, nem jó, ha valaki az ember mellé telepszik. A férfinak fáj a lába, szívesen leülne bármelyik ülésre. De csak egy ülés lenne szabad, az ablak melletti ülésen egy hasított farmeros, csuklyás, tetovált telefonjába temetkező fiatalember, a mellette lévő ülésen egy nagy szatyor, középen pedig egy idős asszony áll. Hja, a fiatalember nem kívánja, hogy mellé üljenek, ezért hanyagul a mellette lévő ülésre dobta a szatyrát. A fájós lábú férfi és az idős asszony pedig áll. Észrevehetné a fiatalember, ölébe vehetné a szatyrát, de le is tehetné maga mellé, de nem: ő terpeszkedik, telefonjába merül, kizárja a külvilágot, mindenki le van… Így haladnak több megállót. Egyszer csak a fiatalember feláll, leszállni készül. De a szatyrot nem viszi magával. A szatyor az idős hölgyé. Ő tette az ülésre, elfoglalva ezzel mások elől, kézben tartani kényelmetlen, egyébként is jár neki, hiszen akár le is ülhetett volna ugyanoda.
Itt hozzászólhat!
jan
11
