Hideg időben jó dolog a „beépített”, hátracsapva viselt sapka, azaz a kapucni vagy csuklya, vagy… A kapucni visszavezethető a latin caput (fej) szóig, melyből kisarjadt az olasz cappa (csuklyás köpeny), az olasz capuccio, a német Kapuze (mindkettő fejrevaló, csuklya). Változatai: kápa, kapucium. A kapucnit a magyar a németből vehette át (1520-ból van rá magyar adat). Pedig erre lehetett és a későbbiekben is alakult magyar szókészlet. Ilyen például a csucska, csuha, tutyi.

A csucska a csúcs, csücsök szóval van kapcsolatban, ismert például a csucskaföld, „a csücskösen végződő területrészt jelenti” (Csucskára vedd a barázdát! O. Horváth György, Szabad Föld, 2014. 09. 09.), s így magyar metaforikus átvitelnek tekinthető. Egyúttal szép példa az egymásból sarjadó magyar szavakra: csucs ~ csücs. Hasonló magyar fejlemény a tutyi, mely eredetileg: lelógó kontyú női fejkötő vagy háló, vagy házi fejkötő (Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára, 1868), egy kicsit korábbi adat szerint: „hosszúkás, kobakforma, hátraálló kontyos kemény fejkötő, milyet túl a Dunán több vármegyében viselnek”. A tutyi máskol cső, zacskó, papucs jelentésben is ismert – s ez is kapcsolatba hozható a kapucnival. Vagyis egy népi ruhadarab neve ment át a modern fejfedőre.

További megnevezések: csuha, kápa, kukla, kámzsa. Egy angol szót is használnak rá: hoodie, eredetileg hamvas varjú, s metaforikusan lett belőle hoddie pulóver, magyarosítva is ismert: hudi.

A legelterjedtebb magyar név kétségtelenül: a süsü (egész Észak- és Északkelet-Magyarországon, de másutt is). A süsü eredetileg az együgyű, kelekótya, bamba (ember) megnevezése, de már az említett Ballagi-féle szótárban (1868) szerepel: (gyermeknyelven) fejkötő vagy sapka. Csukás István jóvoltából (Süsü, a sárkány) a süsü már tulajdonnév is, és sokaknak a konkrét sárkányt vagy általában a sárkányt is jelentheti.

Itt hozzászólhat!