Húsz éve tartom Kultúra, kommunikáció, retorika (hallgatóim szerint: Kukori) címmel nagyelőadásomat a bölcsészkaron. Idén majdnem 400 hallgató vette fel. A vizsgára való beugró: egy esszé. Idén ezt a címet adtam: +/- harminc év. Kitalálható, hogy mire gondoltam. A rendszerváltásra (változtatásra, változásra), illetve arra, hogy a mai hallgatóim hogy képzelik el életüket harminc év múlva. Komolyan érdekel a világlátásuk, jövőképük. Nagyon érdekes esszék születtek. A legtöbben utaltak a rendszerváltásra, amikor még “tervben sem voltak”. Születik, sőt nagyszüleik világára. Hiszen hallgatóim többsége 2000 körül született. Számukra a rendszerváltozás elvont és csak elbeszélésekben létező történelmi fordulópont. Életkoruknál fogva eszmélésük nagyobbik része 2010 utánra, tehát a mostani berendezkedésre esik. Konkrét politikai észrevétel alig volt, egyetemi előadáson nálam nincs aktuálpolitika. További témák: infotechnológiák, környezetvédelem, zenei stílusok. Érdekes, hogy a plusz 30 évre már kevesebben utaltak. Mintha a múlt világosabb, a jövő homályosabb lenne. És többen is utaltak valamire, amire nem gondoltam: az “interegenerációs” kapcsolatokra, vagyis arra, hogy mi van akkor, ha 30 év különbség van egy kapcsolatban férfi és nő között. Szerelem? Érdek? Tényleg nem gondoltam arra, hogy egy huszonévest ez foglalkoztat.

Itt hozzászólhat!