Anvar Szadatot 1981-ben tévéfelvételek kereszttüzében egy katona parádén meggyilkolták. Láttam a kairói katonai parádé helyszínét. Alelnöke, Mubarak lépett a helyére, aki több évtizeden át vezette az országot. Ekkoriban többször is jártam Egyiptomban, érezhető volt némi belső feszültség, és több alkalommal estek ennek áldozatul turisták. A belső ellenzék a turisták elleni támadásokkal akarta gyengíteni a rendszert – ugyanis Egyiptom egyik kiemelkedő bevételi forrása a turizmus. A Mubarak-éra törekvése volt a Nílus-menti ókori látványosságok mellett a Vörös-tenger bevonása; ezzel növelve a turisták ott-tartózkodását. Azután jött az arab „tavasz” (2011), ahogy egyesek nevezték, demokratizálási törekvések. Egyiptomi barátaim lelkendeztek, vége a diktatúrának, szabad világ lesz itt, Mubarak börtönbe került. Szabadon meg is választotta a nép a Muszlim Testvériséget, Murszi került az elnöki pozícióba (2012). Még fölkérte hadügyminiszternek Sziszit, aki egy napon (2014) megdöntötte az elnök hatalmát. Mubarak kiszabadult, Murszi börtönbe került és meghalt, Sziszi megpróbál rendet tartani, de ismét vannak merényletek. Állítólag 2034-ig hatalmon maradhat. Mubarakot fölmentették. Ma, 92 éves korában meghalt. Vagyis Egyiptom elindult valahonnan valahová és megérkezett a valahonnan-ba. Egyiptomi barátaim nem lelkendeznek, hanem hallgatnak vagy akik megtehetik, távoznak.
Itt hozzászólhat!
febr
25
