“A művészet fölfokozott élet. Mélyebben boldogít, gyorsabban fölemészt.” (80) Hosszú séták a goai tengerparton reggel és este. “Elvégre ki-ki annyi idős, amennyinek észben, lélekben érzi magát” (131). Néhány futó, orosz és angol hangok, “jelen volt a száraz és hosszú képű amerikai, a sokgyerekes orosz család, angol dámák, német gyermekek francia bonne kíséretében. A szláv elem uralkodónak látszott. Közvetlen szomszédságában lengyel szó járta.” (90) Közben jönnek a hírek a koronavírusról. Karantén. Utazási korlátozás. De hát Indiában még nincs. Az indiaiak amúgyis rosszban vannak Kínával és jórészt vegetáriánusok Hétfőn leállítják a kínai járatokat. Kedden utazás haza. De Dohában, a repülőtéren, a népek nagy kohójában mi vár? És Európa, és Magyarország visszafogad-e? “Késő! – gondolta ebben a pillanatban. Késő! De késő volt-e igazán?” (110) Dohában közepes forgalom és csak minden tizedik emberen van szájmaszk. “Az író ott ült és bámult, mint valamikor, amidőn arról a küszöbről röppent szemébe ez az alkonyszürke tekintet.” (135) (Thomas Mann: Halál Velencében, 1911)

Itt hozzászólhat!