Mint a magasban lengő sasmadár,

úgy kóvályog fölöttünk a halál:

hol itt, hol ott egy lelket elragad.

Csupán a test marad.

 

Ha engem látsz majd némán, hidegen,

és szólítasz és nem nyitom szemem,

az égre nézz: én immár arra lengek.

Csupán a testem az, mit eltemettek.

 

Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem,

leszállok hozzád édes gyermekem,

s mint éji szellő a virágokat,

megcsókolom harmatos arcodat.

 

S ha majd te is a testet vetkezed,

a végső órán melletted leszek,

s míg a harang kong gyászos fájdalommal,

én átölelve viszlek fel magammal!

Itt hozzászólhat!

Megosztás