1931. (Szabó T. Attila írja) Jó régen egy elmés versikét olvastam a síel és sízik kérdéssel kapcsolatban. Játszva fellapozom az emlékezetemben mélyen rögződött forrást. Íme a versike:
Majd a hideg tud kilelni,
Ha hallom e szót: síelni.
Jaj, de botfülű lehetett,
Kinek nyelvén megszületett.
Mégis, mint a ragály terjed,
Óvjad tőle füled, nyelved!
Mert mondjad csak: volt olyan tél,
Amikor te rodlieltél?
Kinek ténfereg a nyelve,
Maszlaggal van megsóelve,
Maradj hát a magyar íznél,
Sóval sózzál, sível sízzél!
(Eredeti forrás: Magyarság, 1931.)
1981.„A magyarban ugyan van mélyhangú alapszóhoz járuló -(a)l és magashangú alapszóhoz csatlakozó -(e)l igeképzős igénk (pl. lábal, vállal; fejel, mézel, tejel), de egyik képzőforma sem járul magánhangzóra végződő alapszóhoz. Nincs és nem is lehet a magyarban – hogy az előbbi példánknál maradjunk – bicikliel, kocsiel, rodliel ige, és merő képtelenség lenne sóz helyett sóal igei formával élnünk. Ilyen meggondolás alapján e sorok írója semmiképpen sem helyeselheti a síel igei forma védelmezését. Különben aztán szó fér ennek az igének általános elterjedéséhez is. Magam gyakrabban hallom és olvasom a sízik formát és sízés, síző származékait, mint a síel, síelés, síelő formát. Ez utóbbiakat ha használjuk is – megfigyelésem szerint –, a magyarban szokatlan és így kerülendő hangűr (hiátus) feloldásával különben is hangűr-szüntető sarjadékhanggal jobbára síjel, síjelő, illetőleg síjelés alakban ejtik…” (Szabó T. Attila: Nyelv és irodalom – Válogatott tanulmányok, cikkek. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1981. 41-42., másodközlés: Az Út – 2006/2. 103—104.)
Hóágyúz vagy hóágyul?
1985.Nyelvművelő kézikönyv (1985: 647-8) A két változat közül a régebbi nyelvművelők csak az utóbbit tartották jónak, a siel-t helytelenítették arra hivatkozva, hogy az ugyanebbe a fogalmi körbe tartozó igék mind -z(ik) képzősek, pl. korcsolyázik, ródlizik, szánkózik, biciklizik. Nincs azonban olyan szabály, hogy hasonló értelmű főnevekből ugyanazzal a képzővel képezünk igét, vö. énekel, dalol, de nótáz(ik), ebédel, de vacsorázik, Sőt, némelyik főnevünkből mind a -z, mind pedig az -l képzővel alkotunk igét: vacsorázik – vacsorál. Nyomósabb ellenrév, hoy az l- képző nem járul magánhangzóra végződő alapszóhoz. A sízik mellett létrejött a síel tehát, bár egyrészt nem szabálytalan, mégis „kilóg a sorból”, és a két magánhangzó torlódása is zavaró.
2006.Nyelvművelő kézikönyv (2006: 483) síel – sízik: Bár az utóbbi a szabályosabb képzésű, a köznyelvben az előbbi, a síel alak terjedt el. Ma tetszőleges változatok, a sízik enyhén választékos jellegű.
1972.Értelmező kéziszótár (1972: 1205) siel lásd: sízik.
2003.Értelmező kéziszótár (2003: 1180) síel – sível halad, siklik
Korábbiak:
Kapucni, csucska, tutyi, süsü (23.)
2019. tetten ért szavai (22.)
Angyalok kora (cento) (21.)
Bunkó érv, náci kártya (20.)
Győri gyilkos apa – édesapa (19.)
Itt hozzászólhat!
