SEBŐK: Harmincéves voltam, mikor elvittek a háborúba, harminchat, mire hazakerültem. Öt év hadifogságban. Nem hinném, hogy a börtön rosszabb lehet nála… Onnan ezrével jöttek haza idegroncsként az emberek… Én a szibériai flóra magvaival jöttem haza… meghonosítottam itthon néhányat… Negyvenkét éves voltam, mikor te születtél. Mit félsz az időtől, Zoli?
ZOLTÁN: Eh… Mit érek én a te bölcsességeddel…? … Ezért a lányért éltem volna…
SEBŐK: Próbáld meg.
Itt hozzászólhat!