A szexualitás fejlődésének megismerése kapcsán jobban megérthetjük a jellegzetesen emberi vonásainkat: a kultúrát, a beszéd képességét, a szülő-gyermek kapcsolatot, eszközhasználatot. Az emberi szexualitás főbb jellemzői: magántermészetű párosodás (intimitás), szaporodás, örömszerzés. Továbbá: párkapcsolat (házasság), közös szülői gondoskodás, rejtett ovuláció, klimax. Az evolúcióbiológus Jared Diamond az állatokétól merőben eltérő emberi szexualitás jellemzőit igyekszik feltárni. Mi, emberek, ahogy írja, kivételesek vagyunk “rejtett ovulációnkkal, a folyamatos fogékonyságunkkal és az örömszerzést szolgáló szexszel. Az ok igen egyszerűnek tűnt, ez volt a “családi értékeket elősegítő szex”: A barlangi asszonyt és újszülöttjét a hím gyors eltávozása kiszolgáltatottá tenné, ezért az ovuláció után is fogékony marad, folyamatosan kielégíti a hímet, aki ily módon mindig körülötte lebzsel, nincs szüksége rá, hogy új partner után nézzen. “Az örömszerzést szolgáló szex feltételezhetően így tartja együtt az emberpárokat, míg együttműködnek magatehetetlen porontyaik nevelésében” (69), de vannak még más versengő elméletek (otthon a papa, sok apa). Én magam, nem lévén biológus, úgy vélem, hogy az örömszerzés az állatoknál is megvan, jobban hangsúlyoznám az érzelmi kötődést, az intimitást pedig kulturális sajátosságnak tartom (ugyanis gyűjthetünk tapasztalatokat a nem intim szexről interkulturális és dekulturális, azaz kultúravesztő helyzetekben, akár Pesten is). Diamond Összeomlás című könyvéért rajongtam, ezt félresikerültnek vélem. Egyszer talán írni fogok valamit a szexualitás interkulturális vonatkozásairól… (J. Diamond: Miért élvezet a szex? Kulturtrade, 1997. 152 old.)

Itt hozzászólhat!