Csoóri Sándor írta 1988-ban a Hitelben: romlott a magyar társadalom, férges, az erkölcsi viszonylagosság beteggé rágta. A népesség fogy, az adósság és a halálozások száma nő. A családok felbomlanak, az öngyilkosság, az alkoholizmus magyar betegségnek számít. A lelkek eldurvultak, szegénység, a nyomor, véghelyzetben a határon túli magyarság… Ezeket a (hungaro)pesszimista sorokat idézi fel Mohás Lívia a márciusi Kortársban, hozzátéve, hogy van azért elmozdulás pozitív irányba is. Írását egyébként Domokos Mátyás A metafizikus költészetről című könyve ihlette. Az irodalom jeles gyógyító erővel rendelkezik és gyógyít. A beteg társadalom tagjainak a gyógyítása, mentális képzése, felvilágosítása a művészeteknek és köztük az irodalomnak a feladata. (Látom, hogy kik tiltakoznak.) (Mások biblio- vagy irodalmi terápiáról beszélnek ennek kapcsán.) A 20. század spirituális krízisbe sodorta az emberiséget. (Tehát akkor nemcsak a magyarokat!) De hogyan járulnak hozzá a művészetek (és az irodalom) a gyógyuláshoz? Úgy, hogy visszaszerzik nekünk az ősi, spirituális kapcsolatot: “az időből kilógó pillanatot”, a “metafizikailag kizökkent időt”. (Erről a flow jut eszembe.) S ennek van tudományos alapja: a természettudományok és a pszichológia is tudja, hogy tudatunk, észlelésünk, lelkünk, érzelmeink túlterjednek testünk határán. A dolgokról teljes ismeretünk nem lehet, ebbe bele lehet halni, de inkább bele kell nyugodni, és emiatt nem idegeskedni. (Itt az ázsiai gondolkodás miénktől eltérő sajátossága jut eszembe.) El kell érni az embernek a legmagasabb dimenzióját, a spiritualitást. (Ezt mintha a keleti népek jobban tudnák.) Domokos Mátyás éveken át hordta tárcájában Weöres Sándor Nem élni könnyebb című versét. Mohás Lívia azzal zárja esszéjét, hogy a magyar lírában ott van a szenvedés, a halál, de ott van az szerelem, az érzéki színpompás élet, és az életöröm is. (Valami hasonlót írtam több helyen is a hungaropesszimizmus kapcsán, most rakosgatom össze egy újabb könyvbe.) (Kortárs, 2020/3. 53–63). Ja, és nem beteg a magyar társadalom. A túlcivilizált világ beteg.

Itt hozzászólhat!