Hajnalban állok a kalkuttai repülőtér előrefizetéses (pre-paid) taxistandjánál, és látom, hogy átvertek. A taxi 700 rúpiába kerül. Az imént váltottam be dollárt rúpiára, odaadtam a taxiért 1000 rúpiát, a pult mögött ülő ledobja a pult alá, kérdően néz rám, és tartja a kezét. Mondom, hogy 1000-et adtam, és a taxi 700. Erre fölvesz az általam nem látható pultról egy 500-ast, és mutatja, hogy keveset adtam. A mellette ülő kollégája látja a trükköt, tekintetéről leolvasom, és persze én is ismerem az átverős módszert. Kis gimnazistaként egy délután Vácra kirándultam. Nagy újságolvasó voltam, Vácon, rögtön a vasútállomásról vezető út mellett megvettem a Pest Megyei Hírlapot. Akkor 80 fillérbe került, szokás volt 1 forintot adni (a 20 filléres borravalót megköszönték az árusok). Odaadtam az egyforintost a sámlin ülő öregasszonynak, aki bedobta a pénzt a szatyrába, és tovább tartotta a kezét. Értetlenkedtem, erre elővett egy 50 fillérest. Hogy még jár neki 30 fillér. Akkor nagyon bántam a dolgot, mert minden forintért megdolgoztam; talán 5 forintért (két fagyi) szedtük le egy néninek a cseresznyét. Nemrég Vácon jártam, kerestem a sámlis (simlis) öregasszonyt, hogy ránevessek; de már nem volt sehol, és újság sincs. Kalkuttában viszont, a nemzetközi repülőtéren nem számítottam ismétlésre.

Itt hozzászólhat!