Késő este kaptam a gyászjelentést. Rajta barátom neve, de még egy plusz keresztnév, tehát ismerős is volt, meg nem is. Gondoltam, valamelyik családtagja, akit nem ismerek. De azután lassan: hogy mondja Illyés? “Kristályosodni kezd egy addig alaktalan igazság…” A barátom gyászjelentése ez. Nyolc évvel fiatalabb nálam. Tizenhat évesen jött el első rádiós táborunkba. Éles látásmódja, gyors gondolkodása, pontos fogalmazása rögtön feltűnt. Néhány évvel később már táborvezetőségi tag lett, s mindvégig, eddig a záró napig egyesületünk fontos, mértékadó személyisége. Rádiózott egy ideig, de azután a gazdasági életben helyezkedett el, egyszemélyes cégével uralta az adott terület szinte teljes magyar piacát. Európai vezetőnek kérte föl egy világcég, egy hétig rágta a dolgot, de akkor már szinte mindene megvolt, és inkább a családját választotta. Most mégis idő előtt távozott. Emlékszem nagy beszélgetéseinkre. Ahogy idősödtünk, egyre érzelmesebb, megértőbb lett, félszavakból is értettük egymást. Tíz éve volt egy súlyos műtétje, szerencsére meggyógyult. Bizonyos dolgokról másképp vélekedtünk, de tiszteltük a másikat, s hangoztattuk: jó lenne, ha sokan így néznék a világot, nem azt, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt. A DUE 30. születésnapján (2019 novemberében) találkoztunk utoljára. Történetet mesélt, felkiáltottam: de hisz ez egy novella! Mondta, írjam meg. A rendkívüli helyzet miatt a temetése csak mostanában volt Balatonfüreden. Félszázan voltunk, s ennek fele DUE-s; ahogy az ő életének is nagy része volt ez a közösség. Most is beigazolódott, egyesületünk több mint egy egyesület. Fehérben-feketében, lehajtott fejjel, szomorúan, némán álltunk ott a füredi temetőben. Emlékszem, úgy a nyolcvanas években egy hideg áprilisi éjszakán szemben, Lellén, DUE-megbeszélésen tanultunk egy nótát és százszor elénekeltük: A füredi Anna-bálban szól a zeneszó…

Itt hozzászólhat!