“Ázsiában az rémít engem, hogy a mi jövőnk képét vetíti elénk. Az indiánok Amerikájában egy olyan korszaknak ott is múló visszfényében lelem örömöm, amelyben az emberi nem még arányban állt környezetével, és kellő viszony állt fenn a szabadság gyakorlása és jelei között” (159)

(India) “A túlságos fényűzés és a túlságos nyomor közti távolság szétfeszíti az emberi mértéket. Már csak egy olyan társadalom van, ahol mindenre képtelenek tengenek mindent remélve (mennyire keleti álomképek az Ezeregyéjszaka szellemei!), és ahol a mindent követelők mit sem nyújtanak.” (144)

“Az iszlám közelében érzett szorongásnak jól ismerem az okait: azt a világot találom meg benne, ahonnét jövök; az iszlám a kelet nyugatja. (…) a mi képünket mutatja nekem, hogy annak kimutatására kényszerít, hogy mennyire válik lassacskán muzulmánná Franciaország.” (462)

“A buddhizmus egyetemes jóindulatával, a keresztény párbeszédvággyal szemben a muzulmán türelmetlenség valami öntudatlan alakot ölt…” (461)

“A statikus ellentétek… a racionális és irracionális, az értelem és érzelem, a logika és prelogika köréből – öncélú játékra vezethetők vissza. Először is létezik az ésszerűn túl egy fontosabb és árnyaltabb kategória, a jelé, amely a racionális legmagasabb megjelenési formája… Freud műve felfedte előttem, hogy ezek az ellentétek valójában nem is ellentétek, hiszen a látszólag legérzelmibb magatartások, a legkevésbé racionális műveletek és a prelogikusnak tekintett megnyilvánosok a legnagyobb mértékben ‘jelölők’.” (53) (Claude Lévi-Strauss: Szomorú trópusok. 1955/1973. 488 old.)

Itt hozzászólhat!