“Kivéve a legfelső és a legalsó társadalmi réteg tagjait, mindenki, akivel csak szóba elegyedtem, gyerekes ártatlansággal azonnal kikérdezett. Ősi szokás… Nyilván az ezeréves tanításból fakad. Mindenki a testvéred.” (35)

India, Mándu, 2020

“csodálom a szülők és gyermekek közötti harmonikus kapcsolatot. A hatalomért és hatalom elleni küzdelemnek nyomát sem láttam. A szülő jobban tudja, tehát ő keres feleséget a fiának, férjet lányának.” (131)

“Hindu szülők legritkábban kényszerítik akaratukat gyermekeikre. Így tapasztaltam az iskolában is… A hindu gyerek a szülőé, de egyben független is tőlük. Isteni rendelésből született éppen náluk, hogy körükben előző életének hibáit kijavítsa, erényeit továbbfejlessze. Rájuk bízták, de nem az ő tulajdonuk. Nincs joguk rendelkezni vele, ráerőszakolni saját egyéniségüket. Az a feladatuk, hogy segítsék gyermeküket saját énjének kibontakoztatásában.” (130)

“Minden ember felelős, mert minden ember képes lenne, hogy békés légkört teremtsen magában és nyugalmat, jóindulatot, megértést sugározzon szét maga körül…” (85)

“Filozófusaik, politikusaik, entellektüeljeik meggyőződése, hogy sajátos szelleme vezette át Indiát több ezer éves történelme viharain. Változott a különböző korokban, idegen hatásokkal gazdagodott, de megtartotta a lényeget (az ember és a mindenség összetartozása, a megértés, a türelem, hitek, meggyőződések iránt)” (98)

“Az ember élete értékesebb, mint néhány hegy” (Ashoka halhatatlan mondása, Nehru idézi, 106)

(Ligeti Vilma: A Gangesz partján. Gondolat, Bp., 1969. 288 old.)

Itt hozzászólhat!