Ma végre sikerült meglátogatnom a Balaton-felvidék legjelentősebb római emlékét, a balácai (Nemesvámos) villagazdaságot. A Nemzeti Múzeum tagintézménye egymásnak ellentmondó és zavaros információkat ad közre honlapján (az egyik nyitvatartási adat 2014-re vonatkozik). A helyszínen megtudjuk, hogy a főépület, ahol a lényeg, a római mozaikpadlók láthatók: tartósan zárva, fából készült teteje életveszélyes, megtámadta valami gomba. Megnézhető a kőtár, és lehet sétálni a parkban. Ezért a jegyek árát is felére engedték. Nem lenne ez baj, megértjük, hogy az 1984-ben épült tető életveszélyes (tud ennél cifrábbat is az építőipar, pl. azt, hogy a most épült fa kilátók többségébe már most beleharapott az idő vasfoga, le is fogják valamennyit zárni nemsokára), de azért jó lenne ezt a honlapról tudni, mert akkor nem mentünk volna el Balácára. A hely szelleme persze megragadott. A Balaton-felvidék egy apró medencéjében bújik meg a nagy kiterjedésű, és egykori gazdagságot, művészeti finomságot mutató gazdaság (két fürdővel – nem látható), temetővel (nem látható), és pompázatos mozaikokkal (nem láthatók). A kőtárban a környék páratlanul gazdag római emlékeiből látható válogatás: oszlopok, sírdíszítések, feliratok… És ennyi.

Egyszer árulja el nekem valaki a hazai muzeológia szakemberei közül (egyébként nekem is van erről oklevelem), hogy mi a fenének kell egy kőtárban, szabadtéri múzeumban stb. fotójegyet váltani. Értem, hogy kell a bevétel, de nekem erre száz jobb javaslatom lenne. Mindenesetre a mellékelt kép fizetség ellenében készült. Üdvözlöm és támogatom a Nemzeti Múzeumot, és kérek értesítést (elegendő a honlapon), ha Baláca látogatható lesz.

Itt hozzászólhat!