„A specifikusan emberi teljesítmények, a beszéd és az elvont gondolkodás lehetővé tették bizonyos általános, közös tudás felhalmozását és hagyományos továbbadását.” (173) „Az élőlények individuális különbözősége közvetlen, egyenes arányban áll szellemi fejlettségük fokával…” (188) „Az ember… a megértés durvább, de világosabb eszközével rendelkezik: a beszéddel.” (142)

A „gazdájával bensőséges kapcsolatban élő kutya szóértése egész mondatokra kiterjed.” (147) „a kutya a legokosabb majomnál is hasonlóbb az emberhez… a kutya is domesztikált lény…, a kutya is a domesztikációnak köszönheti két döntő tulajdonságát: … hogy kiszabadult az ösztönös viselkedés merev pályáiról, s ezzel, mint az ember előtt, előtte is a cselekvés új lehetőségei tárulnak fel; és másodszor azt, hogy tartósan fiatal marad, ami nála az állandó szeretetigény gyökere, az embernél pedig azt a vonást őrzi meg, hogy ifjonti lelkesedéssel tud a világ felé fordulni, s így bármily nagy kort ér meg, mindig újjá- és újjászületik.” (151)

És vigyázat, van visszaút: ausztráliai négerek: „nincsenek háziállataik, és kulturális tekintetben ma sokkal mélyebben állnak, mint az idő táj, amikor a kontinensen letelepedtek…. Alkalmasint a dingót is akkor hozták magukkal, ám az állat a kultúra hanyatlásával levált az emberektől. Egyazon körülmény idézte elő a kultúra elvesztését és a dingó tökéletes elvadulását is…” (133)

(Konrad Lorenz: Ember és kutya, Katalizátor, Bp., 1993. 191 old.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás