A kocsma se hangos, és persze a Tisza, meg a Túr se. Nincsenek vendégek. Üres Tivadar, a Tisza-parti Las Vegas, üres Gergelyiugornya – s azt a kevés vendéget is meglehetősen arroganciával fogadja a még nyitvatartó étterem. Egyetlen nyomát látjuk a víziturizmus-fejlesztésnek, egy műanyagpalackokból készült mólót a Túr-bukógátnál (később megmutatom), szinte biztosra veszem, hogy jövőre már nem lesz ott. Ahogy az elmúlt húsz év pályázati falusi turizmus fejlesztéseinek jó része is kihasználatlan, romlik, tönkremegy. Katica néni tivadari kempingje is bezár, éppen útjába esik az új tivadari hídnak. Elbúcsúztam tőlük. 19 éve töretlenül megszervezem a magam Tisza-túráját, idén csak Gergelyiugornyáig, és egy ráadás-nappal a Túron – az új túratársak (róluk is később) azt ígérik, jövőre beneveznek mellém a teljes útra. (Tiszabecs-Gergelyiugornya, Kölcse–Túristvándi, 75 km).

Itt hozzászólhat!