Becsukták az iskolát karácsonyig, sőt még utána is… Irány a berek! A téli berek! Kamaszodás, nevelés-nevelődés, a természet kemény törvényei, férfias próbák, visszafogott érzelmek, első szerelem. És természetbe oldott filozófia: elmúlás és öröklét.

  • Itt nincs jótékonysági intézmény, nincs részvét, nincs szérum, nincs semmi. Nincs öregségi biztosítás, mert nincs öregség. Nincs menhely, nincs árvák otthona és csecsemővédelem, itt a Természet védi az elkorcsosulástól a Természetet, egész bőkezűségével, és maradéktalan szigorúságával (94)
  • A berekben nem lehet okoskodni… ha okoskodnak vele, egyszer csak megfordul benne a borjú, akkor aztán isten veled fakereszt, vége a világnak! … A maga korában szeles az emberfia, kapkod, mint Bernát a ménkűhöz. (136)
  • A folyó… messziről olyan volt, mint a dermedt ezüst, de közelről fekete, mint a fáradt olaj, melynek mélységében, hideg feneketlenségében úszott a hold, ugyanolyan mélyen, mint amilyen magasan szállt a víz felett. .. a tüskevári erdő, amelynek fái önmagukba zárták a nyarat, és állják az időt, nem számolva már az éveket, mint az emberek, akiknek kevés van belőle.
  • nem fordul elő, hogy a ragadozó madarak télen etessék egymást, még azok sem, amelyek fészkelés idején rendszeresen élelmezik a tojáson ülő párjukat. Ez is hozzátartozik a természet szigorú törvényeihez, amely előírja, hogy a családért és a nemzedékért mindent meg kell tenni, mindent oda kell adni, még az életet is, de egymásért – semmit! A legtöbb madár és vadon élő állat gondolkodás nélkül dobja oda életét, hogy megmenthesse fiókáit, de szemrebbenés nélkül hagyja elpusztulni párját télen. (173)
  • (Éjjel) a bokrok összehúzódnak, és figyelni kezdenek, a fák gyökere a földet tapogatja, és ágaik a magasságot, ahol mégis mozog a levelő, s ez az észrevétlen mozgás is mindig mond valamit. … ég és a föld összeér a sötétségben, a valóság az álmokkal, a múlt a jelennek, s az élet a halállal, amelyeknek, nem tudni, hol vannak a határai. Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlennel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél (216)
  • harangszó…  nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt – talán kezdetektől fogva, mint a jóság simogató örök vágya, hogy elmúljon, ami rossz, épüljön, ami rom, gyógyuljon, ami seb, puhuljon, ami harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú és fájdalom üszkei felett…, ne szálljon sehol a világon (277)
  • Tüskevár a múlt, de ebben a ragyogásban és minden összekötő egységben eggyé lett minden, idővé és életté. … a nyárban megismerte az utakat, amelyeket a tél eltakart, mégis azokon kellett járni; megkeresni, megtalálni, le nem térni. A nyár a bölcső és tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel. … a férfiak útjára terelte: a téli berek. (385-6) (Téli berek, Móra, 1966. 386.)
Itt hozzászólhat!

Megosztás