1986-os A szélnek eresztett bábu című kötete rögtön megfogott. 2003-ban ismerkedtünk meg. 2005-ben dedikálta nekem az első kötetet ezzel: „Balázs Gézának ajánlja 19 évvel később e kötetet – addig is, amíg ki nem egészíti egyebekkel, barátsággal, Szőcs Géza”. Azután szorosabbá vált a barátságunk. Géza létrehívta a Gézák társaságát, minden év február 25-én találkoztunk, mert hogy kevesen vagyunk. Tavaly ilyenkor eljött az én születésnapi köszöntésemre. Tegnap este pedig örökre elment a Gézák fejedelme. Kidőlt a magyarság egyik tartóoszlopa. Sok mondata él a fejemben. És annyi a félbehagyott mondat. Élni fog örökké, vagy legalábbis addig, ameddig magyar él, ha olvassuk. Géza, én nem nyugszom bele, de te már nyugodj békében. Köszönjük, hogy voltál, hogy velünk, nekünk voltál.
