1986-os A szélnek eresztett bábu című kötete rögtön megfogott. 2003-ban ismerkedtünk meg. 2005-ben dedikálta nekem az első kötetet ezzel: “Balázs Gézának ajánlja 19 évvel később e kötetet – addig is, amíg ki  nem egészíti egyebekkel, barátsággal, Szőcs Géza”. Azután szorosabbá vált a barátságunk. Géza létrehívta a Gézák társaságát, minden év február 25-én találkoztunk, mert hogy kevesen vagyunk. Tavaly ilyenkor eljött az én születésnapi köszöntésemre. Tegnap este pedig örökre elment a Gézák fejedelme. Kidőlt a magyarság egyik tartóoszlopa. Sok mondata él a fejemben. És annyi a félbehagyott mondat. Élni fog örökké, vagy legalábbis addig, ameddig magyar él, ha olvassuk. Géza, én nem nyugszom bele, de te már nyugodj békében. Köszönjük, hogy voltál, hogy velünk, nekünk voltál.

Itt hozzászólhat!