Kossuth mondta Széchenyire. Az idézet teljes egészében: “Gróf Széchenyi ujjait a korszak üterére tevé és megértette lüktetéseit. Ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.” Vajon ma van-e legnagyobb magyar? Szerintem igen, de nevét kimondani nem lenne ildomos. Nem szeretném olvasni a bárkit, bármikor, bármivel gyalázók véleményét, és talán várjuk meg a történelem “ítéletét”. Egyszer baráti társaságban azon tanakodtunk, van-e 10-20-50-100 olyan mai magyar ember, akit teljes köztisztelet és közmegbecsülés övez. Szerintem van, találtunk is sokat, de itt sem mondok neveket. A már ma is látható, megnevezhető legnagyobb magyar az, aki már bizonyított: önmagát és családját is veszélyeztetve bátor, korszakalkotó, korszakfordító cselekedetet hajtott végre; a korszak “üterére” tette ujjait, kitörölhetetlenül bekerült a történelembe (egyesek megpróbálják kitörölni, de hát kit nem próbálnak meg). Most is köztünk él. Minden karácsonykor saját kezével írt jókívánságot kapok tőle. Eddig még akár több emberre is vonatkozhatna. De én arra gondolok, aki ma fölhívott telefonon egy előadásom kapcsán. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem.

Itt hozzászólhat!