A divatnak hódoló pesti ember rohamvást változik: görkorizik, rollerezik, buszsávban kerékpározik, buszon zabál (és káromkodik, de ez nem új), mostanában pedig, hála a téli óraállításnak, már a korai estében világító kutyákat sétáltat. A kutya nyakára tett világító nyakörv rendkívül fontos. Nem is tudom, hogy tudott élni enélkül 2020-ig az emberiség és persze a kutyaság?  Más kérdés, hogy a kutya sötétben is lát, tehát a világító nyakörv a gazda kényelme. Ahogy a lakásban tartott kutya is. Vajon tudja-e a tisztelt kutyatartó, hogy mi a kutya természetes közege? (Persze, értem, ezek a kutyák, már nem azok…) De azért a kutyának világításra továbbra sincs szüksége. Ma, séta közben az látom, hogy egy kutyára ledlámpa van erősítve, ami a kutya előtti utat világítja meg. Nyilván azt gondolja a rém értelmes gazdi, hogy a kutya nem veszi észre a buszt, a gödröt, a pocsolyát vagy a kutyaszart, de így elemlámpa-fényben majd igen, és kikerüli. És eszébe se jut, hogy a kutya – lát. Sötétben is. És lehet, hogy zavarja a világító nyakörv, és irtózatosan zavarja, sőt nyilván idegesíti a nyakörvére szerelt imbolygó fényű fejlámpa. (Azt hiszem, ez állatkínzásnak is minősülhet.) A természettől, állatvilágtól való újabb, végletes és persze végleges elszakadásunk jelképe a kutyára szerelt ledlámpa. Nincs felmentés, mert nincs tanulás, nincs kapcsolat, nincs megértés. Elhülyülés van. Nem érdemli meg a földet az ember.

Itt hozzászólhat!