Régen, a szocializmusban voltak áramszünetek. De nem volt gond, elővettük a petróleumlámpát, elemlámpát, gyertyát, főztünk a sparhelton, fűtöttünk a kályhában. Ma ez nincs így. Bizakodva tekintettem az előre bejelentett 8 órás áramszünetre, s közben rájöttem, ha nincs villany, nincs semmi. Hogy nem tudok a számítógépen dolgozni, persze értem, és persze azt is, hogy éppen most, mindent otthonról kell intézni, még a tanítást is. Hogy leáll a fűtés, sejtettem, merthogy a gázkazán keringetője árammal megy. És persze november van, de mindegy. Hogy lemerül a mobimon, s nem tudom feltölteni, értem. Hogy leolvad a hűtő, természetes. Hogy egy kávét nem tudok készíteni, mert a lakásfelújításnál lebeszéltek a gáztűzhelyről, mondván, korszerűbb a villany. Hogy aznap hiába csönget háromszor is postás. Hogy az elektromos kapu nem nyílik. Így hát nagyon vártuk a 16 órát, hogy visszakapcsolják az áramot. De nem kapcsolták vissza, pedig akkor már sötétedett. Gondoltuk, felhívjuk az elektromos műveket. De őket csak úgy lehet fölhívni, ha a 16 jegyű azonosítókódot beütjük. Sötétben. Nyilván fejből. Ezzel a túlzott villamosítással, technicizáltsággal egyirányú zsákutcába tereltük a civilizációt. – Pár éve megállt velem egy intercity az Alföld közepén. Kinn negyvenfokos hőség. Leállt a klíma, az ablakok nyithatatlanok, és még az ajtók is nyithatatlanná váltak. És egy órán át álltunk. Gondolom, akik ezt a kocsit tervezték, végiggondolták, hogy mit műveltek. – Tegnap a Cserhátban kirándultam. Plusz két fok volt. A mobiltelefonom kikapcsolt. Azt hittem, nem töltöttem föl eléggé. De amikor a hazaértem, fölmelegedett, és kiderült hogy félig fel van töltve. Akik ezt így találták ki, nyilván végiggondolták, plusz két fokban nem kell működnie a mobilnak. Történhet baleset, rosszullét, a mobilra vagyunk utalva. De csak plusz két fok felett. Nyilvános telefonok pedig nincsenek. Vajon valóban fejlődik, előre halad a világ?

Itt hozzászólhat!