A hargitai Sikaszó az elvonulás, gondolkodás, alkotás helye volt Sütő Andrásnak. A vegyes írásokat, esszéket, emlékezéseket, interjúkat tartalmazó kötet szinte minden sorából kicsendül az anyanyelv féltése. Némely gondolatát szóban is elmondta nekem 2001. szeptember 26-án Marosvásárhelyen. (Egyszer ezt is elmesélem, ahogy utolsó telefonbeszélgetésünket is.)

  • Mordályos idő: A fű lehajlik a szélben, és megmarad fiam.
  • az orchidea nem virágzik a világűrben…, nem tud kozmopolita lenni (27)
  • allergiás tüneteinek oka az anyanyelvű beszéd hiánya… Frederick császár kísérleti csecsemői is azért pusztultak el, hogy megvonták tőlük az édes anyanyelvet, és csak étkekkel tartották őket (29)
  • A közelséget a távoli soha pótolni nem fogja (47)
  • dagasztottuk a mezőségi latyakot, a szülőföld szivályos húsát, amely járásunkat alakította, hozzáidomítván észjárásunkat is (52)
  • Az ember nem káposztalepke, hogy törvényszerűleg feledni tudja a bábot (57)
  • “Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamint nem akarni, tartósan nem jelenthet élettaralmat” (59)
  • tó ti, mondották (ógörögök), mielőtt valamit megtárgyalnánk, határozzuk meg a szavainkat (88)
  • a népeknek genetikus szellemük is van, amit legtartósabban a nyelvük hordoz (94)
  • a kisebbséginek nevezett nyelv – egy etnikum légőzszerve… Amiként nincs tüdő- és lábhasználati törvény, azonképpen nem kellene nyelvhasználati törvénynek sem lennie, olyannyira természeti jogról van szó. (104)
  • az évezredek alatt kialakult nemzeti nyelvek: az emberi természet csodái, míg az eszperantó csak robot (105)
  • az anyanyelvünk: szellemi vérhálózatunk (106)
  • A hargitai székely fiúcska példáján fölbuzdulva… minden magyar egyetlen mondatot bár – írjon le minden reggelen. Vagy lefekvés előtt… Szellemi tornaként, a nyelvünk gerinccsigolyáit kínzó meszesedés ellen (110)
  • “kölcsönszavak”: siratni való szerencsétlenség, egyoldalú hatás, kölcsönhatás helyett mondjunk romlást, Adjuk vissza (őket) mihamarább (114)
  • A furulya és az áfonya meghonosodása egy lapon említhető-e a személyi nyelvi romlások ezernyi szomorú változatával? (113)
  • Jókai… nyelvünk alá ülteti szépen a változatosság fogalmait… Anyanyelvünk Csodaországa (120)
  • Szabó T. Attila halála kapcsán: “Anyanyelvünk omlásra hajlamos” (136)
  • semmi bajom az avatgárddal, ha nem tagadja az ember és az ember közötti kommunikáció szükségességét és lehetőségét… ha Petőfit, Adyt nem nyilvánítja a magyar költészet “megrontójának”, sőt nemzeti szerencsétlenségnek… ha nem tartja irracioálisnak ragaszkodásomat saját nemzetiségemhez, anyanyelvemhez, történelmi-művelődési hagyományimhoz, ostobaságnak nyilvánítván a sajátosság méltóságának legcsekélyebb rezdületét is… (152) (Válogatta és sajtó alá rendezte: Ablonczy László. ILV, Berzsenyi D. Irodalmi és Műv. Társ., Budapest, 1987. 184. old.)
Itt hozzászólhat!