A hargitai Sikaszó az elvonulás, gondolkodás, alkotás helye volt Sütő Andrásnak. A vegyes írásokat, esszéket, emlékezéseket, interjúkat tartalmazó kötet szinte minden sorából kicsendül az anyanyelv féltése. Némely gondolatát szóban is elmondta nekem 2001. szeptember 26-án Marosvásárhelyen. (Egyszer ezt is elmesélem, ahogy utolsó telefonbeszélgetésünket is.)
- Mordályos idő: A fű lehajlik a szélben, és megmarad fiam.
- az orchidea nem virágzik a világűrben…, nem tud kozmopolita lenni (27)
- allergiás tüneteinek oka az anyanyelvű beszéd hiánya… Frederick császár kísérleti csecsemői is azért pusztultak el, hogy megvonták tőlük az édes anyanyelvet, és csak étkekkel tartották őket (29)
- A közelséget a távoli soha pótolni nem fogja (47)
- dagasztottuk a mezőségi latyakot, a szülőföld szivályos húsát, amely járásunkat alakította, hozzáidomítván észjárásunkat is (52)
- Az ember nem káposztalepke, hogy törvényszerűleg feledni tudja a bábot (57)
- „Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamint nem akarni, tartósan nem jelenthet élettaralmat” (59)
- tó ti, mondották (ógörögök), mielőtt valamit megtárgyalnánk, határozzuk meg a szavainkat (88)
- a népeknek genetikus szellemük is van, amit legtartósabban a nyelvük hordoz (94)
- a kisebbséginek nevezett nyelv – egy etnikum légőzszerve… Amiként nincs tüdő- és lábhasználati törvény, azonképpen nem kellene nyelvhasználati törvénynek sem lennie, olyannyira természeti jogról van szó. (104)
- az évezredek alatt kialakult nemzeti nyelvek: az emberi természet csodái, míg az eszperantó csak robot (105)
- az anyanyelvünk: szellemi vérhálózatunk (106)
- A hargitai székely fiúcska példáján fölbuzdulva… minden magyar egyetlen mondatot bár – írjon le minden reggelen. Vagy lefekvés előtt… Szellemi tornaként, a nyelvünk gerinccsigolyáit kínzó meszesedés ellen (110)
- „kölcsönszavak”: siratni való szerencsétlenség, egyoldalú hatás, kölcsönhatás helyett mondjunk romlást, Adjuk vissza (őket) mihamarább (114)
- A furulya és az áfonya meghonosodása egy lapon említhető-e a személyi nyelvi romlások ezernyi szomorú változatával? (113)
- Jókai… nyelvünk alá ülteti szépen a változatosság fogalmait… Anyanyelvünk Csodaországa (120)
- Szabó T. Attila halála kapcsán: „Anyanyelvünk omlásra hajlamos” (136)
- semmi bajom az avatgárddal, ha nem tagadja az ember és az ember közötti kommunikáció szükségességét és lehetőségét… ha Petőfit, Adyt nem nyilvánítja a magyar költészet „megrontójának”, sőt nemzeti szerencsétlenségnek… ha nem tartja irracioálisnak ragaszkodásomat saját nemzetiségemhez, anyanyelvemhez, történelmi-művelődési hagyományimhoz, ostobaságnak nyilvánítván a sajátosság méltóságának legcsekélyebb rezdületét is… (152) (Válogatta és sajtó alá rendezte: Ablonczy László. ILV, Berzsenyi D. Irodalmi és Műv. Társ., Budapest, 1987. 184. old.)
