„A székely gondolkodásmód (szellem, észjárás stb…) legjellemzőbb vonása az a törekvés, hogy ne ismerje el a környező világot valóságosan létezőnek, s így önmagával azonosnak. A székely nyelv… egy külön világot teremt… Játsszuk azt, ami nincs, de lehetne! … A be nem avatott külső személy gyakran nem is veszi észre azt a szavak mögötti összekacsintást, amivel a beszélők elrugaszkodtak már a valóság talajától, s afölött lebegve, azt olykor-olykor csak egy-két utalással érintve, egy önmagáért való fiktív világot kezdenek építgetni. … a jellegzetes székely metaforák alapja gyakran nem egyszerűen a hasonlóság. A dolgok összevetésébe általában mindenféle humoros elemek belejátszanak, s így megteremtődik az a jellegzetes fordított világ, ami a nagyból kicsit, a serényből lassút, a gyávából bátrat, a félelmetesből nevetségesen esendőt csinál. A metafora a világ funigálásának eszköze, a benne való otthonosság ismérve.” (23–24)

“A Kelet a legszentebb irány a népi vallásos tudatban.” (89), “A paradicsomi boldogság felé való törekvés velünk született ösztön” (106), “a kutatók nem tudnak mihez kezdeni a csíkrákosi templom toronyfalára festett állatalakokkal, zodiákusi jelekkel…” (214)

Moldvai csángók: “a moldvai csángó kérdést hogyan lehetne számunka valamelyest is elfogadható módon megoldani” (96), “A csángó sors… magyar sorszimbólummá vált…” (160), “haló imádság” (archaikus népi ima, 123), “Az igénytelen, egyszerű faluvégi temetőkben minden katolikus temetésen örökre bennszakadt magyar szavakra hull a föld… nem találkoztam olyan öregekkel, akik bánkódtak volna amiatt, hogy gyermekeik, unokáik nem tudnak magyarul… A nyelvhez, a népi kultúrához való érzelmes és ideologikus viszont ugyancsak a romantika találta ki…” (132), “a veszendőbe indult régi szavak képtelenek kifejezni a mai világot. Kiestek az időből” (133), “csak érthetetlenné torzult, szövegkörnyezetükből kiesett, társadalmilag fölöslegessé vált valamikor magyar szavak törmelékét hallom” (134), “A katolikus egyház tehát, amely a magyar nemzeti identitás védelmezője kellene, hogy legyen, akarata ellenére is, a tények kényszerítő erejének engedve, bizonyos pontokon Erdélyben is a románosodás tényezőjévé válik” (171)

“Vajon az alkoholizmusnak, a nacionalista agresszivitásnak, a mindennapokban tapasztalható ingerlékenységnek és szeretetnélküliségnek, a műholdas kommerszműsorok előtt való folyamatos bambulásnak, a gyerekek és öregek elhagyásának tényleg nincs közük a megingott szerkezetű kultúrához?” (139)

“Egy sor nagyszerű huszadik századi gondokodó – C. Jung, M. Eliade, G. Durand, N. Frye – a világban való harmonius lét elengedhetetlen feltételének, az önmagától és környezetétől elidegenedett, reményét és céjait elveszített modern ember egyetlen menekvésének tartja a vallásos-szimbolikus gondolkodáshoz való visszatérést. A világ egysége csak a hit révén állítható helyre.” (228)

“A balkanizálódás már Budapest egyes pontjait is szemmel láthatóan fenyegeti” (30)

(Tánczos Vilmos: Keletnek megnyílt kapuja. Krónika Könyvek, Pro-Print Könyvek, Csíkszereda, 2000.)

Itt hozzászólhat!