Hajrá, Dankó rádió!

A mai magyar médiavilágban kevés olyan okos és sikeres kezdeményezést tudok, mint a most 8 éves Dankó rádió. (Pontosabban: rajta kívül egyet se.) Persze régóta tudtuk, hogy a Jó ebédhez szól a nóta a Magyar Rádió leghallgatottabb műsora. Tudtuk, de értelmiségi fölénnyel megmosolyogtuk. Én sem vagyok nótafogyasztó, bár… Ismerem Sárosi Bálint véleményét, hogy ma már a magyar nóta is – népzene. Nővéreim házibulijain többnyire nótákat énekeltek. Én soha. És akkor valahogy belopakodott hozzám az éterben a Dankó rádió. Először mosolyogtam. Ez nem lehet igaz! Azután ráéreztem a szomorkás és vidám dalokra. Talán azért, mert annyira hiányoznak az egyszerű, tiszta, fájó és boldog érzelmek. Az operettért sem rajongtam. Egyenesen kinevettem az operettet. Egyébként még sohasem voltam az Operettszínházban, de egy-egy sláger már a fülemben van. Tudom, hungarikum. Talán idősödve érzelmessé válik az ember. De nem ezért szeretem a Dankót! Hanem azért, mert megszólalnak benne az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek édesbús slágerei. Szüleim, nővéreim dalai. Ezeket sehol máshol nem hallani. És még inkább, mert itt sokszor hallható a Csík zenekar és a Ghymes, a kedvenceim. És minden este 21–24 között világzene (Népek dalai): nos, ez az én igazi világom – balkáni, arab, török, indiai, afrikai, dél-amerikai, óceániai, maori zene. Amikor a világot járom, mindig a helyi zenét hallom mindenütt. Minden kultúra a maga zenéjében él. A világ nagyobbik és persze szegényebbik része hagyományos zenéjében él. (Gimnazistaként megfordultam Kőbányán görög táncházban. A román határnál voltam katona, esténként román rádiókat hallgattunk, mindig balkáni népzenével.) A Dankó rádióban csodálatos harmóniában kapcsolódik össze az én szeretett magyar (nép)zeném a Föld, s talán a világmindenség, a szférák zenéjével. Most, mikor írom ezt, zöldfoki-szigeteki zene szól. És bizony örülök, hogy mi meg a mi zenénkben, népzenénkben, nótánkban, operettünkben, megújult népzenénkben, Csíkban, Ghymesben, Budapest Bárban élünk. Élj soká magyar zene, világzene, Dankó rádió!