Sok helyen megfordultam, és a tájak mélyen belém égtek; nem véletlenül voltam sokszoros nyertes tájfutó (azután abbahagytam). De… Szinte mindenütt otthonosan tudom magam érezni, Mikronéziában ugyanúgy, mint a guatemalai őserdőben. Egyszer föl is vetették, hogy miért nem maradok külföldön (Svájcban), még a kérdést sem tudtam kezelni. Annyira belenőttem a hazai tájba, kultúrába, nyelvbe. Kutatom az okát, de nem tudom megmagyarázni. Főleg azért, mert mások látszólag oly könnyen tudnak elszakadni. Ma ismét elmentem az oroszlányi hűtőtóhoz (magyar Maldvin-szigetek), valamint Tatára, körbesétáltam az Öreg-tavat, s fölidéztem ifjúkori emlékeimet az egykori KISZ-táborokból, a későbbi fényesfürdői rádióstáborból. Életem sokfélé ágazhatott volna, de itt maradt. És még szeretnék sokszor visszatérni. Mindenhol Váci Mihály sorai kísérnek: „Mindenütt otthon…” E témában indítunk mostanában egy nagy Kárpát-medencei anyanyelvi versenyt.
