A vers előbb hangulat, zene. Versekben jelentéstelen hangcsoportok: ilyenkor a vers nem „a fogalom művészete”, hanem auditív, mint a zene (224). Primitív népek éneke: nem lejegyzett, hanem megjegyzett (225). A rím valamely izoláló nyelvben keletkezhetett (egytagú szavakban) (225). A gyerek fantasztikus mesélgetése, a gyermeklélek káosza; a gyermeki poézis mint az ősköltészet; „a költő örök gyermek” (229–231). A gyermeki költészet organikusan fakad (231). Tudatelőttes: ihlet, transz, narkotikus hatás: „alaktalan és határozatlan sejtelem” (244), semmire se gondolás, majd az „egyirányúvá tett hangulat kezd megtelni egyirányú gondolatokkal” (237). Vissza a tudatalattiba: „Álmodtam már verseket… Nemrég álmomban Szovjet-Oroszországban jártam, és kitűnően tudtam oroszul (sajnos, kevés idegen nyelvet ismerek és azokat is gyengén, de álombeli nyelvtudásom határtalan)…” (251) (Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Magvető, Bp., 1981. 219–259.)
Itt hozzászólhat!
