A festői nógrádi falucska, Felsőtold lakói szerették volna feltenni a térképre településüket, kitaláltak egy különleges kilátót a kék-túra útvonalára, s bár még a térképre nem került fel, de az internetre igen, így özönlenek a turisták a különleges látványhoz. Ma, ragyogó napsütésben mi is meglátogattuk (Felsőtoldról és Hollókőről egyaránt félórás séta); rajokban jöttek a turisták, ami ezért egy eldugott nógrádi túraútvonalra nem jellemző. A Kéz-kilátó egy földön fekvő, ég felé nyitott bal tenyér. Tudható, hogy a kéz az egyik legfinomabb, legaprólékosabban kidolgozott testrészünk (segítségével alkotunk, írjuk műveinket): ujjhegy, ujjpercek, ujjbegy, ujjaink számos népies megnevezésével, a tenyér a maga rejtélyes vonalaival, talán életünk mikrokozmoszával… S ezt próbálta meg a természet segítségével, azaz fával újraalkotni (a források szerint: Csíkszentmihályi Benjamin). Meglátta a fában, a fák változatos világában a kéz alakzatait, összeállította mint egy kirakóst, s ahol kellett hozzáfaragott egy-egy deszkát. Szerves műalkotás, mely mint minden szerves anyag az időnek kitéve változik majd. Az ég felé fordított tenyér, amelyre fel lehet lépni, le lehet ülni… Bibliai motívum: Isten megparancsolja angyalainak: „Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat”. Pázmánynál kerül a képbe a tenyér: „naponként tenyerében hordoz és oltalmaz mindeneket”.

Ez pedig egy ujjgyakorlat volt… Stílusgyakorlat lehet: megfogalmazni, hogy mit vált ki belőlünk a Kéz-kilátó.

Itt hozzászólhat!

Megosztás