2020 legjellemzőbb viselete lett a maszk (arcmaszk, szájmaszk).

Korábban főleg csak kelet-ázsiai turistákon lehetett látni maszkot. Az interkulturális kommunikáció kutatói le is írták, hogy ők nem magukat féltik, hanem annyira közösségi szellemben élnek, hogy másokat óvnak attól, hogy megfertőzzék őket. Ennek némiképpen ellentmond saját tapasztalatom. Amikor Ázsia zsúfolt szegénynegyedeiben jártam (pl. Kambodzsában a Tonle Szap ~ Szap-tó úszófalujában), a japán és koreai turisták irtózva húzták föl a maszkot, nehogy arcukra fröccsenjen egy csöpp víz.

De mi is a maszk? Az arcmaszk az arc egy részét (főként a szájat és orrot) eltakaró védőeszköz. A koronavírus-járvány kapcsán Magyarországon is széles körben elterjedt (kötelezővé vált) a maszkhasználat. Nagy szócsaládja is képződött: szájmaszk, védőmaszk; jelzői: mosható, logózott, okos, biciklis, orvosi, egészségügyi, munkaügyi, szelepes, vírusszűrű, eldobható stb. maszk.

A maszk szó az Etimológiai szótár (2006) szerint német eredetű (a magyarban). És még hozzáteszi, hogy a franciában is megvan. És ezzel vége van az egyik legérdekesebb művelődéstörténeti jelenségnek…

A maszk természetesen nem német eredetű. Európában minimum meg kell említeni, hogy latin (masca), és a magyar történelemben nyilván sokkal egyenesebb és korábbi út vezetett a latin felől maszkügyben, mint a németek felől. És persze, ismerve a drámatörténetet, rögtön rájövünk, hogy valójában görög eredetű. És ha mélyebbre ásunk: arab eredetű: jelentése gúnyolódás, bohóckodás. És azt is meg kellene említeni a „német jövevényszó” maszknál, hogy föltehetően van valami kapcsolata a magyarban már 1558-tól adatolható maskara olasz jövevényszóval is. Amelyet a szótár nem hoz kapcsolatba a latin, görög, arab előzményekkel. Ez a gond a „szűkre szabott”, gondolattalan, a művelődéstörténettől meg nem érintett „tiszta” (és éppen ezért értelmetlen) etimológiákkal. Ha ugyanis lenne „gondolat” az etimológiában, akkor valami olyasmit írnának, hogy föltehetőleg arab eredetű, az európai művelődéstörténetbe a görögök és rómaiak vezetik be, a magyar közvetlenül átvette az olaszból maskara és közvetetten a németből maszk alakban.

A maszk művelődéstörténetét, szociálpszichológiai magyarázatait, elméleteit itt most én sem ismertetem.

A maszk kiejtése a magyarban olykor okoz nehézséget: max, maxk, sőt azt is olvashattuk egy falragaszon, hogy: „vegyék fel az orrot és szájat takaró maszklyukat”.

Még nagyon keveset tudunk a maszkról; s ehhez nem segítettek hozzá szótáraink sem.

Itt hozzászólhat!