Életemben sokszor találkoztam Kambodzsával. Gimnazistaként már hallottunk a vörös khmerekről. 1979-ben leszerelés előtt körbeszaladt a hír, Kína megtámadta Kambodzsát, lehet, hogy nem lesz leszerelés. 2007-ben eljutottam Thaiföldről taxival, borzalmas úton, kapaszkodva, félve, vörös porban Siem Reapba, Angkorba. A modern szállodában persze volt uszoda is, az ellentét feszítő, a korai estében nem mertünk az utcára lépni. Angkorban mondták, hogy ne térjünk le az ösvényekről, mert a kis dologból lehet nagy dolog. Ottmaradt aknák. A kambodzsai nép kedvessége, szeretete megfogott. Többször visszamentem. Szárnyashajóval a Mekongon Vietnámból, repülővel Laoszból. Nem tudtam betelni Angkor, és a tőle távolabb lévő Koh-Ker romvárosainak látványával. A tévében már láttam a Gyilkos mezők című filmet. Phnom Penhben elmentem az emlékhelyekre, a Toul Slang középiskolába, ahol kínozták és meggyilkolták a foglyokat – de előtte valamennyit lefényképezték. Fényképek ezreiről néznek ránk halálraítélt kambodzsaiak, nem értve, hogy miért, és lelkiismeretünkbe vágnak, hogy miért is? Vezérük, Pol Pot Franciaországban tanulta a kommunizmust. Mozgalmi neve, Pol, a politika szóból származik… Nem lett elítélve, valamikor a 90-es években a kambozsai erdőkben halt meg (állítólag 1998-ban). A vörös khmerek közül alig került valaki az igazságszolgáltatás elé, vagy ha odakerült, nem lett belőle börtön. – Másodszor néztem meg a Gyilkos mezők című filmet. Először egy rövidebb verziót láthattam, mert szinte semmire sem emlékeztem belőle. Az amerikai újságíró együtt dolgozik egy kambodzsai újságíróval, barátok lesznek, de amikor a vörös khmerek átveszik a hatalmat, nem tudja kimenekíteni. Gyötri a lelkifurdalás – Dith Pran a gyilkos mezőkről (munkatáborból) végül megszökik, és átjut Thaiföldre… – A film nem mondja el, hogy a vörös khmerek egy kommunisztikus utopizmus (önellátó kommunista agrártársadalom) szellemében felszámolták az értelmiséget, a városokat, családokat, mindenkit vidékre vezényeltek, fizikai munkára kényszerítettek, átneveltek (erről van szó a filmben), meggyilkoltak vagy hárommillió embert, Leghűbb, fanatikus harcosaik a gyerekek voltak, akikben sikerült eltörölni a múltat… (Rendezte: Roland Joffé, 1985. 141 perc)

Útban Siem Reapba a vörös poros országúton (2007)

 

Itt hozzászólhat!